Ward az angol krimik feszültségét keveri misztikummal és letehetetlen könyvet írt.
A 15 éves Carl, arra tér magához, hogy a bátyja holttestét éppen cipzárazzák a hullazsákba, ő sincs túl jó állapotban, ráadásul a mentőben mikor meglátja őt, a lány óriásit sikít. Szép lassan kiderül a számára, baleset történt a tónál, a bátyja, Rob meghalt, ő és egy lány túlélte a vihart.
Ward feszültséget kelt már az első lapokon, játszik a vízzel, egy emlékeit vesztő fiúval és közben a vízbe fúltak drámájával.
Társadalomkritika, szegénység, alkoholizmus, családon belüli erőszak, szerelem és misztikum.
Mert Rob meghalt, de Carl mindenütt látja és nem úgy, mint az anyja, akinek minden tárgyról Rob jut eszébe, az elveszett fiú. Egy anyának, egy szülőnek mindig is feldolgozhatatlan kín a gyermek elvesztése. Még akkor is, ha Rob nem volt egy ma született bárány. Sőt, ahogy visszatérnek Carl emlékei, kiderülnek a dolgok. Kiderül, ki az a titokzatos lány és természetesen az is, miért halt meg Rob.
Ward játszik a vízzel és annak erejével. Carl szobája beázik, egyre nagyobb a nedves, penészes folt a hálószoba plafonján. A fürdőszobában folyamatosan csepeg a csap. Angliában vagyunk és természetesen az eső is állandóan esik. Nyomasztó és szürke képek között felvillan a lány és a szerelem hozta fények, a varázs és a remény.
De nem enged a mélység, nem engedi Carlt sem, mert Rob mindenütt ott van, ahol víz van és nedvesség. És Ward sem engedi az olvasóit egészen addig, amíg végig nem jutnak a történeten.
Molnár Gábor