Salla Simukka: Vérvörös

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki megtanult félni - olvasható a könyvben, amiben klasszikus mese és modern mese keveredik vérvörös szélű lapokon.

 

Az ifjúsági krimi egy trilógia első kötete, a skandináv krimik vonalából. Ezeket lehet szeretni és utálni, de tény, hogy van egy hangulatuk. Simukka története lehetne cuki is, már csak a mérete miatt, de közben véresen komoly mondanivalója van, a mai világról és arról is, milyen könnyen bajba kerülhetünk, ha éppen nem vagyunk beszámítható állapotban.

A könyv főhőse Lumikki Andersson, aki Svédországból érkezett a családjával Finnországba, de a gimnáziumot már a szüleitől távol, saját albérletben lakva végzi. A lakása jellemző rá, szinte semmi barátságosság nincs benne, bár neki otthonos helyet nyújt, ahol meg tud bújni a világ elől. Lumikki zárkózott, de figyel és ez lesz a veszte, belekeveredik az osztálytársai balhéjába, akik találnak egy nagy adag véres pénzt és természetesen a véres pénznek gazdája is van.

Drog, besúgó rendőr, titokzatos maffia főnök, orosz és észt keményfiúk és közben egy kíváncsi és a legveszélyesebb helyzetekbe belekerülő lány a középpontban, akinek a múltjáról egyre több dolog derül ki, miközben menti a menthetőt.

Simukka a könyvét főleg a Hófehérke utalásokkal teszi érdekessé, ezzel tűnhet ki talán a többi hasonló történet mellől, na meg persze a vérvörös borító is vadító.

A Vérvörös a Hófehér-trilógia első kötete és összességében van annyira jó, hogy várjuk a további folytatásokat is, hiszen több, mint negyven ország kiadója és olvasói sem tévedhetnek olyan nagyot. Az öt nap történése gyorsan olvasható és érdekes északi hangulattal találkozhatunk benne, így a forró nyárban talán lehűt minket a finn fagy és a hófehér hóban terjedő vérvörös folt látványa.

 

Molnár Gábor