Egy meggondolatlan tett tönkre teheti több ember életét? Angol pszichotriller egy kisvárosból, ahol nem lehet elbújni a múlt elől.
Alex Marwood nem egy szokványos krimit írt, itt nem a gyilkosságok számítanak igazán, pedig van itt sorozatgyilkos, angol tengerparti kisváros, vidámpark és elképesztő sorsok és szellemileg beteg emberek. De még sem ez a leglényegesebb a könyvben, hanem az, ahogy elénk tárul két kislány története, akik a környezetüknek köszönhetően bajba kerültek. Olyan bajba, aminek következményei elől egész életükben menekülniük kell, még akkor is, ha már szabadon élhetnek, nem kell tovább a börtön falai mögött szembenézni a tettükkel és a börtönben tapasztalható kemény világgal.
Két teljesen eltérő sors találkozik egy napra, egy szerencsétlen napra, aminek halál lesz a vége. A gazdag kislány nevelőszülővel, valamint a szegény és balhés lány élete örökre összefonódik egy meggondolatlan mozdulat miatt. A két főszereplő bűnhődik, börtönbe kerül, majd kiengedik őket és új névvel új életet kezdhetnek.
Kirsty oknyomozó-újságíró lesz, aki egy sorozatgyilkos nyomába ered, mert azt a megrendelést kapja, kövesse figyelemmel egy kisvárosban történt gyanús eseteket. Holtszezon van és ezért az egész brit sajtó rárepül az eseményekre. Ennek Amber különösen nem örül, hiszen éppen azért menekült Whitmouthba, hogy ne legyen szem elől. Hogy ne folyamatosan a múltja legyen a téma, mert a közvélemény nem felejt.
Kirsty és Amber nem találkozhat egymással sohasem, ha megtörténik, akkor vissza kell menniük a börtönbe. Nem egyszerű az eset, mert természetesen nem lenne pszichothriller a könyv, ha nem lenne valamilyen közük az esetekhez.
Két lány, akik kiskorukban bajba kerültek, felnőttként újra találkoznak és nem menekülhetnek a sors elől. Meddig lehet titkolni mások elől a múltat, el lehet mondani férjnek, gyermeknek kik is voltunk, kik is vagyunk valójában?
Marwood szép lassan gubancolja ki a szálakat, így nem egy rövid történetről van szó, nem pörög annyira, nem egynapos olvasmány. Nem az a szokványos krimi, amiről csak a végén derül ki ki a gyilkos, nagyon hamar érezhetjük ki elől kellene menekülnie a meggondolatlan fiatal nőknek és Marwood sem titkolja olyan sokáig a dolgot, mert itt tényleg a két főhős a lényeg, a múlt, ami egész életüket meghatározza.
Az írónő egyben kemény társadalmi kritikát is megfogalmaz és egyben kiemeli a szülői felelősség kérdését is, amit nem árt minél többször megemlíteni, mert egy gyermek önmagában nem lehet "gonosz", annak valami oka kell hogy legyen.
Molnár Gábor