Mi lenne, ha lehetne választani az unalom és biztonság, valamint az érzékiség, mozgalmasság és bizonytalanság között, Shriver hatszáz oldalon varázsol. Snooker rajongóknak meg kötelező darab.
A könyv két szálon fut. Mind a két történetet a főszereplő Irina McGovern, az orosz felmenőkkel rendelkező, de amerikai gyermekkönyv illusztrátor szemszögéből ismerjük meg. Irina és majdnem férje Lawrence kicsit unalmas életet él Londonban. Irina nem túl sikeres a szakmájában, de azért munkája mindig akad, a férje mélyről verekedte fel magát és elemzőként dolgozik, terrorizmus a fő terepe a férfinak, akinek a munkája a legfontosabb, de Irina biztonsága is mindenekelőtt áll.
Irináék megismerkednek Ramsey Actonnal, a menő, de örök második snooker játékossal, aki lazaságával és eleganciájával teljesen elvarázsolja a nőt és Lawrencet is, aki rajong a snookerért.
Shriver innentől kezdve két szálon mozgatja a történetet és igazán „mi lenne, ha” regénnyé válik. Irina nehéz döntés előtt áll, ki kell-e tartania az évek óta biztonságot nyújtó Lawrence mellett, akinek fontosabb a munkája, mint ő, aki nem áll ki a nő családja előtt a szeretett nő mellett, csak hogy őrizze a békét. Vagy fontosabb a szex, az őrjítő vágy, élni egy olyan férfival, akinek az illata, egy csókja is az örökkévalóságot, de közben szinte a teljes önfeladás veszélyét is jelenti.
Shriver könyvébe egy kicsit nehéz volt belerázódni, de aztán igazán letehetetlen hatszáz oldal következett. Nagyszerűen mutatta be a két végletet, köztes találat itt nem volt, csak elméleti szinten és persze azért a végén kiderül, hogy az írónő, mit tett volna, vagy esetleg mit szeretett volna tenni.
A könyv tele van jó történetekkel a világhírű snooker játékosokról, képet kaphatunk, hogy milyen lehet a világuk és az örök kétértelműséget ki is használja az írónő, na meg a magyar borító készítője is.
Az erotika, kötelező eleme egy ilyen történetnek, de Shriver nem viszi túlzásba, bár nem is szégyenlős, nem ez a lényege a könyvnek, hanem a lelki vívódás, mit döntsön Irina, megélje-e a vágyait, vagy hallgasson az eszére. Képesek lehetünk ilyen helyzetben racionálisan dönteni, jó-e ha nem hallgatunk a megérzéseinkre? Rengeteg kérdés és érési folyamat vár Irinára és az olvasóra. Shriver a két szál ellenére sem teszi unalmassá egyik változatot sem, főleg, hogy azért szép lassan kiderül, a két szál tulajdonképpen egy szál, hiszen mindez benne van Irinában, a végkifejlet közös és talán meglepő.
R. Molnár Gábor