Darvasi László új könyve jelent meg a Magvető kiadónál. Az alcímben szereplő Szív Ernő álnév főleg újságírói munkásságára utal.
A műfaj tárcaregény. Tárca és regény műfaji összekapcsolása eléggé ellentmondásos, mint maga az élet...
A tárca olyan műfaj, ami az újságírás és a szépirodalom határán próbálja magával ragadni az érdeklődő olvasót. Írónak, újságírónak lenni egyszemélyben, mint a nagy elődöknél is, Kosztolányi, Krúdy, Karinthy, Szép Ernő, nem ellentmondásos állapot. Közös cél úgy szólni az olvasóhoz szórakoztató, személyes hangvételben, hogy elgondolkodtasson az élet, a világ apró és alapvető kérdéseiről.
Darvasi László tíz hosszabb-rövidebb egységből, fejezetből, füzetből komponálja meg tárcaregényét. Az első helyszín a Por és Hamu Restaurant, ahol összesűrűsödik és megvalósul tartalmilag és formailag, Darvasi-Szív Ernő hogyan juttatja a költészet szintjére a mindennapok közönségességét, prózaiságát. "A nyár utolsó napján egy üres városban, ahol mindenki táncolt valahol, mert már megírta a versét."
A valóságos utazásokhoz és helyszínekhez kötött füzetek különleges útleírások. Mindegyikre valamelyik szín is jellemző, fekete, kék, fehér és piros /Kosztolányi és a színek.../ mint hangulati elemek. Akár Berlin, Franciaország, Flandria, New York, Sylt szigete a helyszín, inkább a lélek utazásai, élményei a fontosak. Mindenhol összeér a múlt, a jelen, a jövő, a történelem és a képzelet. A hit és hitetlenség, az alkotni vágyás szépsége és nehézsége.
Az alkotó felelőssége, hogy krónikás legyen, mert minden részlet fontos. A tárcaíró olyan, mint a jó nyomozó, egy hajszálból old meg egy univerzális bűntényt.
A nyolcadik füzet, az Esti 60, szerint Esti Kornél meghatározó könyv írónak és minden gondolkodó embernek. Mert Esti nem a földön jár, hanem a szavakon. A szavak kincsek, Szív Ernő szerint is. Nincs nagy történet, "az élet kis dobozkákba lett bezsúfolva..."
A mindent megörökítés vágya elég nagy feladat egy írói pályához. Ahol a jelent még az is nehezíti, hogy "azt lehetett hinni, hogy a szabadság könnyebb lesz, mint az elnyomás. Nem lett az."
Réger Margit