Littellt előszeretettel emlegetik Le Carré magaslatokban és ezért az amerikai író tesz is. A könyve követi Le Carré stílusát, de azért érezhetően amerikai és nem feltétlenül rossz értelemben.
A történet szerint a CIA terepen dolgozó ügynökéből magánnyomozó lett. Martin Odum-ot egy napon titokzatos nő keresi fel, keresse meg a testvérének férjét, aki egyik napról a másikra eltűnt és ezért a testvére a törvények szerint nem tud újra nősülni. Martin Odumnak a volt Szovjetunió országait, Izraelt, Angliát és Amerikát bejárva kell megtalálnia a titokzatos Szamatot, egyre mélyebbre merülünk Szovjetunió széthullása utáni időszakba, hullanak Odum körül az emberek, mint a legyek, de közben meg kell küzdenie saját magával is.
Odum ugyanis egy a kémregények jó alaphelyzetével küzd, nem tudja ki is ő. Martin Odum, a magánnyomozó, vagy Lincoln Dittman, az amerikai polgárháború kutatója, fegyverkereskedő és mesterlövész? Vagy ő Dante Pippen, az IRA robbantási szakértője? Vagy valaki más?
A legenda szó a kém, különböző személyazonosságait jelenti, egy ember milyen álnéven, álmúlttal épüljön be a célpont közelébe. Ilyen legenda a főhős számára Dittman, Pippen és talán Odum is, de egy idő után már ő maga sem tudja ki is igazán.
Nem tudhatja, kiben bízhat, és azt sem tudjuk, hogy őrült, vagy teljesen normális-e a főhős. Nem tudni játszik-e a környezetével, vagy ő maga is bolyong a legendái között.
Littell nagy lélegzetvételű kémregényt írt, négyszáz oldal tömény mese, ami közben feltehetjük a kérdést, mi lehet igaz ebből és mi lehet kitaláció, miközben múlt és jelen keveredik, hogy megértsük a főhőst, a történetét és hogy ő maga is megtalálja magát a könyv végére. A történet egyszerre csordogál lassan, de egyszerre pergő, a rengeteg legenda, jelen és múlt miatt végig koncentrálni kell, nincs idő, lehetőség az elkalandozásra.
Littell a Newsweek kelet-európai tudósítója volt a hidegháború idején, így azért elég jó rálátással van erről a vidékről – érdemes néhány helyszínnek utána keresni a neten -, és egy teljesen hihető, de azért már-már túlzásokkal teli történetet tálal az olvasói elé. Amúgy Littel még a történet elején kiszól és tiszteletét teszi Le Carré felé, ezzel is jelezve, példaképének tartja a kémtörténetek mesterét.
A kiadás aktualitását az is adja, hogy a 2005-ben írt történetből filmsorozat készült, Amerikában már látható a sorozat, kíváncsian várjuk, mikor érkezik a Sean Bean főszereplésével játszódó történet itthonra is a tévéadókra. Addig is van mit olvasni, Littell könyvével felkészülhetünk a sorozatra, ami az első beszámolók alapján azért eltér a könyvtől…
R. Molnár Gábor