Coelho újabb könyvében a tőle várható bölcs és elgondolkodtató megállapítások mellett egy napjainkban sokszor megjelenő érdekes témát boncolgat.
Mit tehet az ember, ha harminc egynéhány évesen rájön, hogy tökéletes élete mégsem elégíti ki őt? Hogy nem elég neki, hogy jó férje van, két szép gyereke és még anyagi jólétben is él, de mégsem boldog? Vele van a baj, vagy tényleg az életében kell változtatni valamin?
Ezekkel a kérdésekkel küszködik a könyv főhőse, Linda, aki egyszer csak találkozik középiskolás szerelmével és úgy érzi talán megtalálta, ami hiányzik, az embert, aki megérti őt, a szerelmet is talán, és az újdonságot, ami hiányzik az életéből.
Lassan azonban, amellett, hogy pillanatokra megnyugvást talál, kiélheti vad fantáziáit, van mivel lefoglalnia magát, rájön, hogy az új kapcsolat talán mégsem az, aminek ő hinni akarja, megértést, igazi lelki társat mégis inkább a férjében talál, aki mindvégig mellette áll, bízik benne, mégha ő is kétségekkel küzd.
Az író végigvezeti a nőt a házasságtörésen, a kiútkeresésen, amikor mindenbe belekap, ami reményt nyújt, miközben ő is érzi, hogy talán mégsem ez a megfelelő út. Nem fogad el külső segítséget, hanem maga próbálja betölteni a benne tátongó űrt. Rossz útra téved, de olyan szerencséje van, hogy férje mégis támogatja, visszavezeti a helyes útra, s végül egy különleges élmény révén Linda is megérti, hogy az igazán fontos dolgokat nem kívül találhatjuk meg. A belső nyugtalanság megoldása nem a külső világban, nem másokban rejtőzik, hanem ott volt bennünk végig.
Napjainkban sokszor felbukkanó téma, sokszor boncolgatott dolog a válás, a házasságtörés, annak a kérdése, hogy vajon az egyén boldogságkeresése felrúghat-e mindent, amit addig felépített, tönkreteheti-e saját vágyai miatt a családját. Ezekre a kérdésekre kereshetünk választ Coelho könyve nyomán magunk is, akár azonosulni tudunk a főhőssel, akár csak a története nyomán elgondolkodunk ezeken a kérdéseken.
Barna Éva