Romantikus regényt olvashatunk, ami mégsem csak a szerelemről szól, hanem magáról az életről, arról, hogy értékeljük azt az időt, amit itt tölthetünk, élvezzük ki minden percét, hiszen minden nehézsége ellenére is nagyszerű, és néha csodák is történhetnek benne.
Már a történet indulásakor előrevetíti az író a tragikus véget, így végig beleng mindent a tudat, hogy ennek a boldogságnak vége lesz egyszer. Csakúgy, mint a főhős, mi is tudjuk, hogy nem tart örökké ez a szerelem, és ez mindent más megvilágításba helyez.
Weston és Kiersten nem egy szokványos páros, mindketten másnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Kiersten egy gyönyörű lány, mégis visszahúzódó, elzárkózik a világtól, gyógyszerezi magát, hogy felül tudjon kerekedni szülei halála miatti depresszióján.
Weston a legjóképűbb srác az egyetemen, mindenki azt hiszi, hogy nagy nőcsábász, és mivel dúsgazdag apukája van, neki mindent szabad, valójában érzékeny lélek, aki képes az igaz szerelemre és megértésre, miközben tudja, hogy már csak hónapjai vannak hátra.
Hogyan változtatja meg az embert a tudat, hogy már nem élhet sokáig, van-e így értelme a szerelemnek? És mennyivel nehezebb így elfogadni a tudatot, hogy nincs jövőnk, ha látjuk, mennyi mindent veszítünk?
A szerelem azonban nem törődik semmivel, nem lehet elnyomni tudatos megfontolásokból, és talán még csodát is tehet az emberrel.
Elgondolkodtató könyv, mely amellett, hogy szerelmes regény valami többet is nyújt: ráébreszt minket arra, hogy az idő véges, az emberi értékek, a szeretet mindennél fontosabbak, és a kellemetlenségek, amik miatt képesek vagyunk problémázni, rosszul érezni magunkat, talán nem is olyan fontosak.
Barna Éva