Felkavaró témát dolgoz fel ismét Jodi Picoult, ahogy tőle megszokhattuk: szívfacsaró, elgondolkoztató, olvasmányos regényt olvashatunk megint.
A viszonylag szokványos alaptörténeten, melyben az egészséges gyerek problémáját látjuk, akinek beteg a testvére, Picoult csavar egyet, így nem csak a kevesebb szülői figyelem jelent nehézséget Annának, hanem az is, hogy ő eleve azért született meg, hogy nővére, Kate donora legyen.
Kate ritka rákos betegségben szenved, és nincs sok esélye az életben maradásra, csak ha megfelelő donorra talál. Így a szülei úgy döntenek, hogy szülessen egy testvére, akit az orvostudomány legújabb technikái segítségével választanak ki, a megtermékenyített petesejtek közül, hogy alkalmas donor legyen nővére számára. 13 évesen viszont Anna úgy dönt, hogy nem vállalja ezt tovább, fél veséjét már nem adja oda, és pert indít a szüleivel szemben, hogy maga rendelkezhessen a teste felett.
Bár egyértelműnek tűnik az alapszituáció, hiszen Anna szemszögéből nézzük az eseményeket, ha csak őt vesszük figyelembe, könnyen elítélhetjük a szülőket. De lassan körvonalazódik a valódi helyzet, amely nem egyes emberekről szól, hanem az egész családról, nem is biztos, hogy minden úgy van, ahogyan azt kezdetben gondoltuk.
A gyermeki megfelelni vágyás, szeretetéhség, a családtól való függés, ugyanakkor saját döntésekre vágyás kavarog a történet során. Átélhetjük, hogy senki sem független a családjától, vannak döntések, választások, amiket egyszerűen lehetetlen meghozni, ha a szeretteinkről van szó, és hogy semmi sem biztos az életben, néha azt veszítjük el, amire nem is számítunk.
Barna Éva