Érdekes regény a magunkra találásról, arról, hogy ha lelassulunk, talán észrevesszük azt is, ami az orrunk előtt van, és talán magunkról is többet megtudunk.
Kényszerűségből kerül Jasmine, a sikeres üzletasszony abba a helyzetbe, hogy el kell gondolkodnia önmagán, azon, hogy merre is tart. Kirúgják munkahelyéről és így hirtelen egy évig nincs semmi dolga, sőt nem is vállalhat munkát.
Neki, aki mindig a tennivalók lázában ég, mindig rohan valahova ez olyan, mint egy börtön. Legalábbis kezdetben. Ahogy telik az idő, kezdi észrevenni a szomszédjait, nekiáll kertészkedni, és magával kapcsolatban is ráébred egy-két dologra.
Jasmine nagyon utálja az Idegesítő szomszédját, Mattet, a menő DJ-t, egy rádióműsora miatt, amiben Down-kórosokról szólaltatott meg embereket, akik semmit sem értettek az egészből és csak az előítéleteiket hangoztatták. Jasmine ezt nagyon a szívére vette, hiszen nővére is Down-kóros, akit ő egész életében védelmezni próbál. Mégis ahogy egyre inkább megismeri a férfit, magáról is sok mindent megtud, az év végére sok mindennel tisztába jön.
Ahern nem hagyományos stílusban írja könyveit, kicsit keményebb, nem egyértelmű a végkifejlet, a szereplők nem sablonosak, inkább hétköznapiak, valóságosabbak. Kicsit rádöbbent minket arra, hogy néha nem kell megijedni attól, ha kizökkenünk a megszokott tevékenységeink közül, hiszen így sok új dolgot tanulhatunk magunkról és másokról.
Barna Éva