Műfordítóként már sokszor találkozhattunk a nevével, most elérkezett az első könyvének az ideje.
A Feljövök érted a város alól, egy nagyon sötét Budapestet fest le, három részre szakadt fővárost, ahol Budán a múltba és a vallásba ragadtak, az új Pesten a kínaiak gyárai és felhőkarcolói, közte meg az átmenet, egy gettó, olyanoknak, akik el akarnak tűnni a szemek elől.
Corvinus ebben az utóbbiban találja fel magát. Lelencgyerek, kemény éveket tudhat maga mögött, manapság meg sefteléssel foglalkozik, többnyire műkincsekkel kereskedik. De egy régi adósság miatt kénytelen elvállalni egy olyan feladatot, ami nem teljesen az ő műfaja, egy gazdag család eltűnt gyermekét kell felkutatnia és a múlt feljön érte a város alól.
Pék Zoltán jövőképe nagyon sötét, erre rásegít a tömör fogalmazás, a tőmondatok, mégsem az a véresen durván megírt történet, ami manapság olyan divatos. Kemény világ, nagyban építkezik a jelenből, a múltból meg pláne, elég csak a fejezet címeket nézni és felkutatni, melyik és milyen zenekarok számairól van itt szó, de a történet azért a jövőben játszódik, vagy inkább egy alternatív Budapesten.
A könyv egyszerre lett nyári kedvenc (számomra), de közben sok az ellentmondás is, ami miatt maradt hiányérzet bőven. A történet nagyon jól építkezik, felkelti az érdeklődést, olvastatja magát. A műfaja talán nem is igazán sci-fi, inkább egy kemény krimi, a kettőnek kellemes keveredése. Corvinus ki is tart a saját elvei mellett, mint ahogy illik, talán nem is a feladat a fontos a számára, csak az, hogy saját magával és értékrendjével tisztában legyen. Aztán durván a könyv utolsó harmadában elveszítjük azt, amit olvasóként addig a történettől vártunk. Nem a történet lesz a fontos, hanem inkább Corvinus lelkivilága, amiben a menekülés lenne az egyetlen megoldás egy olyan helyről, ahonnan nincs hova menni. Ahol a múlt elől nincs menekvés, ahol nincs önálló akarat, vagy ha van, az csak komoly áldozatokkal jár.
Minden azzal jár.
Ez a világ nem biztató, a jövő lehangoló, erősen építkezik a jelenből. A könyv hangulata végig egységes, a történet viszont nem úgy kerek, mint ahogy az író addig vezetett minket. Pék Zoltántól várunk még további könyveket, remélhetőleg az Agave Könyveknél nógatják a jövőben, de már jobban kidolgozott történettel, vagy csak meg kell ismerni Pék stílusát és tudhatjuk, mire számítsunk a következő könyvénél. Nem kell itt vidám vég, nem is kapjuk meg, mert az a hangulat, amit nagyszerűen érzékeltet az író, nem is igényli, csak egy teljes történetet, nem olyan könnyen elengedett emlékeket, mint itt teszi. De az is tény minden múlandó, minden álom, minden felépített belső világ egy pillanat alatt szétomolhat és semmivé válhat.
R.Molnár Gábor