A Jeanne d’Arc-titok, az Orleans-i Szűz és a jelen kapcsolata. Manda Scott kicsit eltávolodott a történelmi regényeitől, de csak egy szál erejéig. Franciaország a múltban és a jelenben.
Ines Picaut, Orleans rendőrségének századosa próbálja felderíteni és elkapni a gyújtogatót, aki kezdi félelemben tartani a várost. Orleansban a legváratlanabb helyeken ég ki egy épület, majd érkezik a telefon, ami szerint egy iszlám csoport vállalja magára a tettet.
A legutóbbi tűzesetnél viszont már holttestet is találnak, a skót kutató a Jeanne d’Arc titok után nyomozott, mint korábban Picaut apja is. Közben Inesnek nem csak a tűzesetekkel kell foglalkoznia, hanem a férjével is, aki a polgármester választás egyik nagy esélyese, főleg úgy, hogy Franciaország egyik legbefolyásosabb családjának üdvöskéjéről van szó, vagyis a pénz és a hatalom mögötte áll. Inesnek fontos szerepe van a választási kampány utolsó hetének történéseiben. Ráadásul amellett a férje mellett kell állnia - hogy erősítse nyerési esélyeit -, akitől éppen szeretne elválni.
A másik szál maga a történelmi Jeanne d’Arc vonal. Egy angol kém épül be a Szűz közelébe, feladatul kapta, hogy ölje meg, de leginkább tegye tönkre az egész mítoszt. Itt az Orleans-i Szűz történelmi eseményein megyünk végig, Scott nagy kutatómunkával járt utána, milyen is lehetett a lánynak igazi lovagként viselkednie egy férfiak uralta világban. A történelmi emlékek és bizonyítékok mellett természetesen az írói fantázia adja a pluszt. Megpróbálja kideríteni, ki is lehetett az Orleans-i Szűz, hiszen abban a korban egy nevelés nélküli parasztlány nem igazán tudott lovagolni, hadi stratégiát kidolgozni, kardot forgatni, úgy általában semmi olyanra nem volt képes, mint amire a Szűz a lovagok között. Egyáltalán egy lovag miért is akart volna hallgatni egy nőre...
A könyvet Dan Brown és Ken Follett regényeihez hasonlítják. Talán annyiban valóban van hasonlóság, hogy egy vallási témát, egy szent életét próbálja Scott reálisabbá tenni, egy kicsit megborzolni a témában az állóvizet. A múltban játszódó történetnek a helyszíne Franciaország, némi túlzással, ennyiben ki is merül a párhuzam. Mégis ez a felvetés talán azért fontos, mert Scott még úgy látszik itthon nem olyan nagy név, hogy csak a saját nevével eladható legyen a történet. Scott történelmi könyvei kimondottan olvasmányosak, a történelmi szál itt is megállná önmagában is a helyét, a „Dan Brown” vonal tény, hogy visz bele egy kis extrát, de nem feltétlenül erősíti azt. Talán egyedibbé teszi a Tisztítótűzt, mert majdnem két könyvet kapunk egyben, de inkább csak másfelet.
Érződik, hogy Scottnak a múltbeli események olvasmányos kalandregénnyé változtatása az erőssége. Az 1430 körüli események és az emberek közötti érzésvilág ábrázolása sokkal erősebbre, szívet markolóbbá sikerült, mint a jelen sztorija, amiben sajnos sok váratlant nem húz.
Érdekes vállalkozással van dolgunk, hogyan lehet a kétszálú történetmesélést annyira két szállá vinni, hogy közte majdnem hatszáz év van és mégis érdekessé tenni az olvasmányt. Ennek a veszélye mindig az, hogy egyformán érdekes-e a két szál, vagy az egyiket a legszívesebben tovább lapoznánk. Itt jön az egyéni ízlés. Scott az biztos, hogy nagyszerű munkát alkotott, igen hosszú történettel. A Tisztítótűzt már csak a Jeanne d’Arc vonulat miatt is érdemes elolvasni, meg képet kaphatunk, hogy milyen áskálódás folyt a múltban, milyen számító a politika, akár még a jelenben is. Mennyire számít a hatalom és milyen az, amikor az ember érzései erősebbek, mint azt gondolná.
Molnár Gábor