Jane Shemilt könyve egy kamasz lány eltűnéséről szól, ahol az anya nyomozása során lassan fény derül azokra az apróságokra, melyeket elfoglalt szülőként észre sem vett, és melyek talán kulcsot nyújtanak az események és egymás megértéséhez.
Egy nap eltűnik egy lány minden nyom nélkül. Vajon magától döntött úgy, hogy elmegy, vagy bántotta őt valaki? Ez a fő kérdés a könyv során, és miközben ez lassanként kiderül, az anya végiggondolja családjának mindennapjait, elgondolkozik azon, hogy vajon mit nem vett észre, mennyire figyelt oda a gyerekeire, a férjére.
A történet két időben játszódik, az eltűnés idején, és egy évvel a történtek után. A családban az anyát és az apát is teljesen lefoglalja a munkája, így a hétköznapokban nem sok idejük marad három kamasz gyerekük lelkivilágával foglalkozni. A legkisebb lány fokozatosan megváltozik, ami normális serdülőkori viselkedésnek tűnik, ám minden átértékelődik, amikor egyszer csak egy esti buli után nem megy haza, és senki se tudja, merre lehet. Az anya nekiáll nyomozni, végiggondolni a történteket, míg az apa a munkájába menekül.
A történetben a családi kapcsolatok kerülnek terítékre, melynek kapcsán elgondolkozhatunk azon, hogy vajon mi mennyire figyelünk oda igazán a családunkban élőkre, tudjuk-e igazán gyerekeinkről, hogy mit hogyan gondolnak, főleg ha már kamaszodnak, és vajon mit lehet tenni azért, hogy igazán bízzanak bennünk.
Az írónő olvasmányos stílusban írja le az anya gondolatait, érzéseit, izgulhatunk a lányáért, miközben megérthetjük a család többi tagját is. A két idősík váltogatása érdekes pluszt ad a történetnek.