Kedves rajzok, egyszerű szöveg, mégis mély és megható tartalom az evés nehéz és időrabló pillanatairól.
Szülök nagy része átéli azt a pillanatot, amikor küzd, próbál valamilyen finom ételt letenni a gyermeke elé és annak esze ágában sincs egy falatot sem kóstolni. Mert nem olyan az állaga, nem olyan a színe, az illata, mint amilyet elképzelt a gyerek, vagy nem éppen olyan sorrendben vannak lerakva a tányérra a borsószemek és a répafalatkák a krumpli, a hús mellé, mint ahogy múltkor. Ilyenkor minden szülőnek és nem csak a gyermekének jönnek jól a gyermeki ártatlanság képzeletbeli barátai, egy krokodil, egy medve, vagy egy farkas képében, akik bizony farkaséhesek.
Cobb érzékenyen nyúl egy nehéz témához, mert a gyerekek nagy részének gondot okoz az evés. Akár csak azért, mert, éppen van jobb dolga is, mint evéssel húzni az időt, amikor éppen elmélyülten játszik. Vagy egyszerűen azért, mert szinte megmagyarázhatatlan okból, még meg sem akarja kóstolni az elé letett ételt. Lehet találgatni ennek pszichológiai okait, de mindenesetre ez a történet is talán segíthet lebontani a gátakat a gyerekekben.
Rebecca Cobb története szép és kifejező képekkel illusztrált, gyorsan olvasható, inkább kisgyerekeknek ajánlott. A kiadó szerint hároméves kortól felfelé. A betűméret miatt meg a kezdő olvasóknak is jó szórakozást nyújthat, felfedezni egy aranyos történetet. A szöveget a tizenhárom éves Simon Szonja fordította, a nyelvezete talán segíthet közelebb hozni a történetet a gyerekekhez.
Molnár Gábor