Alan Banks főfelügyelő újra nyomoz
Egy férfi holttestére bukkannak egy eldugott, használaton kívüli vasúti híd aljában. Öngyilkos lett, vagy megölték, ez itt a kérdés.
Elsőre öngyilkosságnak tűnik az eset, de egy-két nyom nagyon gyanús, nem csoda, hogy riasztják Alan Banks főfelügyelőt. Nem tudni, honnan van ötezer font a halott férfi zsebében, amikor a jelek szerint nyomorogva élt.
Ahhoz, hogy megtudják mi történhetett a férfival, kénytelenek felderíteni az áldozat múltját. De nem elég csak négy évvel ezelőttre visszamenniük, a nyomok a hetvenes évekbe, az egyetemi évekig vezetnek vissza, amit átitat a drog, a szabadosság, a zene, a kommunizmus és rengeteg utalást kapunk a korszak zenei és filmes világáról, amiben Banks igazán otthon érzi magát.
A szálak meg egészen a leggazdagabb körökig nyúlnak, miközben semmi látványos nyomuk nincs, csak a sejtések alapján ismerhetik meg az áldozatot és azt, mi vezethetett a halálához, amiből sejthető, hogy nem jutunk gyorsan a történet végére.
Robinson lassan épülő krimije igazi társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Itt is kiderül, milyen elbírálás alá kerül a szegény sorban lévő, és milyen szálak mozgatására képes a politikai kapcsolatokkal rendelkező.
Éppen emiatt érdekes történet A forradalom gyermekei, mert maga krimi szál nem hoz olyan sok meglepetést, de mégis rengeteget látunk abból, hogyan működnek az emberek. Milyen könnyen ki tud siklani az ember élete. Rosszabb esetben megváltoztathatatlanul, jobb esetben évekbe telik a felépülés a lélek sérüléseiből.
Robinson legfontosabb mondanivalója a tanulás fontossága, a család és a gyökerek, és mégis „csak” egy krimit olvasunk, miközben a mindennapjainkat érintő folyamatokról gondolkozhatunk.
Molnár Gábor