A Véres margaréták egy elképesztően feszült thriller, rohanás az idővel, a tudatunk mélyéről brutálisan felbukkanó emlékek elől
Tessa Cartwright egy sorozatgyilkos szerencsés áldozata. A többi lány meghalt, csak ő egyedül maradt életben, de ő is félig eltemetve került elő egy texasi mezőn, amit teljesen benőttek a margaréták. A lány 16 éves volt ekkor és a szörnyű tragédia emlékeitől 18 évvel később sem tud menekülni. Nem biztos, hogy a tettes került börtönbe, az ártatlannak vélt férfire kivégzés vár, de egy fiatal és jóképű ügyvéd Tessa segítségét kéri abban, hogy sikerüljön elérni a felmentést, vagy legalább a kivégzés elhalasztását.
Tessa titkon sejti, hogy nem a tettest kapta el a rendőrség, hiszen azóta minden évben valaki margarétát ültet a háza elé. A valódi gyilkos szórakozik vele, vagy csak egy utánzó, vagy egyszerűen az ártatlanul elítélt férfi támogatói?
Julia Heaberlin a történetszövésnek két szálas mesélési módját választotta, egyszer a 16 éves Tessiet látjuk, aki pszichológushoz jár, felkészül a tárgyalásra, lázad és szenved, próbálja feldolgozni a történteket, a rémálmok elől nehéz a menekülés. Az apja és az öccse mellett, főleg barátnőjére számíthat, csak Lydia tart ki mellette a nehéz pillanatokban. A másik szál meg a jelen, a nyomozás, ahol Tessa próbál utánajárni a régi nyomoknak, amiket mindig is megpróbált magában eltemetni, megpróbált nem odafigyelni rájuk, menekülni előlük, hogy a nyugalmát meglelje, hogy a tinédzser lányát megvédje. De a lelki békéjét egészen addig nem találhatja meg, amíg le nem zárul valójában az ügy, amíg nem derül ki, hogy ki volt valójában a tettes, hiszen Tessa nem emlékezik, nem látta a sorozatgyilkos arcát.
A Véres margaréták szépen, gazdagon részletezett, friss pszichológiai thriller a túlélésről, a reményről, arról, ahogy védekezik az agyunk egy tragédia esetén. Milyen törékeny, vékony jégen járnak az emlékeink, ha el akarják fedni a valóságot, de mégis elképesztően nehéz megragadni egy-egy olyan pillanatot is, illatot, hangot, képet, amit a tudatunk legmélyére temetnénk és nem is szeretnénk, ha újra felbukkanna a felszínre. Küzdelem önmagunkkal, a lelkiismeretünkkel, miközben legszívesebben meg nem történtté tennénk a múltat. Heaberlin nagyszerűen egyensúlyoz a múlt, a jelen, a képzelet és a valóság között, miközben a végsőkig fenntartja a figyelmet, és képes oldalról oldalra feszültebbé tenni a hangulatot úgy, hogy minden hihető legyen, éppen ezért olyan rémisztő és kihagyhatatlan olvasmány a Véres margaréták.
Molnár Gábor