Izgalmas thriller a romantikus regények kedvelőinek
Stephenie Meyer, a Twilight Saga és A burok írója, egy kemény történetbe kezdett, ami már nem a Young Adult kategória, de azért nem fogja elveszíteni a rajongóit, mert a lényeg itt is a szerelem és az érzelem.
A vegyész főhősnője egy menekülésben lévő fiatal nő, akit a kormány, vagyis inkább a korábbi megbízói el akarnak tenni a láb alól, mert valami olyat láthatott, amit nem kellett volna.
A lány már lassan a valódi nevére sem emlékszik, mert folyamatosan váltogatja a személyazonosságát és a szakmája miatt, elképesztő biztonsági óvintézkedéseket hajt végre azért, hogy életben maradjon. Szükség van rá, mert többször is megpróbálták már megöletni, de a vegyész szerei elől nehéz megmenekülni.
A korábbi felettese visszacsábítaná magukhoz, mondván, már nem akarják holtan látni, de természetesen a lány észnél van és óvatosan kezeli az ügyet. Olyan helyzetbe kerül, ami felbolygatja addigi életét, ami ugye, az állandó bujkálás miatt nem volt ideális, de talán végső megoldást talál a problémájára. Van egy nagy gondja: meg kell bíznia egy másik emberben, és a bizalom, a szerelem, az gyengévé, sebezhetővé tesz.
Stephenie Meyer érdekes feladatra vállalkozott, mert két zsánert is összekever, egyszerre olvashatunk egy akció dús kém-thrillert és egy túlidealizált romantikus regényt.
A könyv elképesztő ridegséggel, keménységgel írja le a főhős életét, megismerjük, milyen mélyen elzárkózott a világtól, milyen az, ha bujkálni kell, milyen óvintézkedéseket hajt végre az életben maradása miatt. Majd, ahogy rákap a „csalira”, megérinti a szerelem, amit még sosem érzett korábban és megérzi, milyen lehetne a „normális” élet, milyen lehet az, amikor nem önmagunk vagyunk a legfontosabb, hanem a szerelmünk.
Meyer nagyszerűen mutatja meg a teljesen elzárkózott ember megnyílását, de közben a tisztán romantikus regények eszköztárát használja, a túlidealizált férfi, aki mindent megbocsájt, aki minden ütést kiáll, és sosem adja fel, mert szerelmes a főhősnőbe.
Meyer a könyv elején Jason Bourne-nak és Aaron Crossnak ajánlja a történetet, vagyis A Bourne történetek és A Bourne-hagyaték alakjainak ajánlja A vegyészt, és ezzel a hasonló problémákkal szembesülő embereknek is. Azért a Bourne sztorik jóval keményebbek és a főhősök sem kerülnek bele túlidealizált romantikus helyzetekbe, de ettől is lesz másabb A vegyész, mert Meyer bizony megállíthatatlanul kihozza a női főszereplőből az érzelmeket.
Molnár Gábor