Senki nem tűnik el csak úgy. Mint, ahogy a Minden eltűnt lány története is ott fog keringeni az agyunkban olvasás után is. A Minden eltűnt lány elképesztően csavaros, lendületes thriller. A hegyekkel, óriási erdővel körbevett kisvárosban játszódó thrillerek rajongói számára kimondottan ajánlott darab.
A történetről
Nicolette Farrell tíz éve ment el a szülői házból, felnőtt lett, egyetemet végzett, önálló élete van, ráadásul egy megbízható és jó nevű ügyvéd a vőlegénye.
Váratlan üzenetet kap a bátyjától és vissza kell térnie Cooley Ridge-be, ahol édesapja elhelyezéséről kell gondoskodnia, aki már egy éve egy idősek otthonában lakik, de nem egyszerű finanszírozni a költségeket. El kell adniuk a házat, amelyet még a nagyszülők építettek, azt a házat, amit az apja semmiképpen sem akar eladni. Az apa ugyan nem mindig ismeri fel a gyermekeit, de mindig vannak még világos pillanatai, mikor újra a jelenben él, nem csak a rég elmúlt emlékekben, és akkor a homályból rejtélyes üzenetet küld levélben a lányának: „Láttam azt a lányt”
Nic visszatér Cooley Ridge-be, ahol Tyler, a régi szerelem éppen Annaleise Carterrel randizik. Annaleise hamarosan eltűnik, és rögtön feltörnek az el nem temetett emlékek, kénytelenek újra átélni a Corinne eltűnését jelentő drámai pillanatokat.
Mi lehet a kapcsolat a két eltűnés között és mi lehet a régi barátok, testvérek közötti kapcsolat?
Mesélés visszafelé
Megan Miranda különleges módot választott a meséléshez, mert egyszercsak, a legidegesítőbb módon megszakítva a krimit, elkezdi visszafelé mesélni az eseményeket. A 15. naptól az elsőig. A két hét eseményeit hiába visszafelé ismerjük meg, mégis olyan, mintha minden előre felé történne.
A téma megszokott elmesélési módján végrehajtott csavar különösen izgalmassá teszi a történetet és fokozza az olvasási sebességet, mert a végére akarunk jutni az eseményeknek. Meg akarjuk tudni, mi történt az utóbbi két hétben, de ez a két hét igazából utazás vissza a múltba, mert Nicnek meg kell tudnia, mi történt valójában tíz évvel ezelőtt, különben sosem talál valódi nyugalmat.
A Minden eltűnt lányban végig ott van a félelem, nem lehet tudni az utolsó pillanatig, ki is volt a tettes, mindenki gyanús, ráadásul ott van az erdő, aminek szeme van. És természetesen Nic úgy ismeri az erdőt este is, mint a tenyerét. Úgy ismeri, mint a többiek is, mert gyerekként rengeteget bandáztak arra, megismerték a kis tisztást, erődöt építettek, kulcsuk volt a bányához és mindenki ismert mindenkit. A pletyka pedig, ha egyszer szárnyra kel, akkor egy vidéki kisvárosban pláne gyorsan száll.
A női főszereplők erős személyiséggel, egyáltalán nem mellékszerepekben
Miranda szereplői erős személyiségek, de mégis olyanok, akik nem tudnak elszabadulni a gyökereiktől, amely meghatározza őket, amiből felnőttek. E nélkül elveszve érzik magukat a világban. Megan Miranda könyvében egyértelműen Nic a főszereplő, még akkor is, ha mellette erős férfiak bukkannak fel és szeretnék mozgatni a szálakat. Igen, természetesen van befolyásuk rá, a többi szereplőre is, de annyira mozgatják az érzelmeik őket, mint a női szereplőket is. Itt a nők egyenrangúak, nem mellékszerepbe, fakanál mögé szorított emberek.
Ahogy haladunk visszafelé a történetben, egyre jobban megismerjük a szereplőket és egyre jobban érezzük a mozgatórugókat, egyre jobban megértjük, miért menekült el Nic a kisvárosból és megértjük azt az érzést, ami szinte mindenkiben megvan: miért ragaszkodunk a jól ismert világhoz, ahhoz, amiben, vagy aminek a környezetében felnőttünk.
Mindig azt hisszük, tudjuk mi történhetett, vagy ki volt a tettes, ha egyáltalán történt itt bűntény, de mindig van egy csavar, mindig megismerünk egy újabb elemet, úgy hámozódnak le számunkra is a rétegek, ahogy Nic is egyre közelebb kerül a magában jó mélyre eltemetett múlthoz, ahol újra önmaga lehet.
Az év egyik legizgalmasabb, csavarosan felépített thrillere az Agave Könyvek gondozásában jelent meg, Nagy Mónika fordításában. A borító az eredeti magyarított változata, vagyis a kinézet ugyanaz, a szöveg magyar, közelebb hozza az eredeti kiadást, ami egy külön jó érzetet nyújt.
Molnár Gábor