Egy fantasztikus egymásra találás könnyfakasztóan igaz története. Könyv- és filmajánló.
Saroo Brierley saját igaz történetét meséli el az Oroszlán című könyvben és az abból készült filmben.
Szárú Indiában él az anyukájával, két bátyjával és húgával. A nagy szegénységben élő családban az anya követ hord a napi betevőhöz sem elegendő pénzért, a két idősebb testvér is dolgozik, vagy koldul, míg Szárú a húgára vigyáz.
Az ötéves Szárú többet szeretne segíteni a családjának, ő is dolgozni akar, pénzt, ennivalót vinni haza, és egy nap a bátyjával útnak indulnak a szomszédos városba, ahol Guddu dolgozni szokott. Szárú elalszik a vonatállomáson, a testvére addig elmegy munkát keresni. Mikor Szárú felébred, Guddu még mindig sehol. A kisfiú elkezdi keresni, megnézi az ott veszteglő vonatot is. De nagyon fáradt, újra elalszik. Arra ébred, hogy a vonat vele zakatol és egy, akár két napot is utazik, mire Kalkuttába érkezik.
A könyvben Szárú meséli el a történetét, azt, hogyan él túl Kalkuttában egy kisfiú, milyen nyomorban van ott is része, milyen veszélyek leselkednek rá és gyorsan kiderül, nincs egyedül, rengeteg sorstárs veszi körbe. Gyorsan meg kell tanulnia, kiben bízhat és kiben nem, mert az élete múlhat rajta.
Véletlennek is mondható, hogy örökbe fogadják és Ausztráliában köt ki, ahol jómódban nőhet fel. De a kérdés ott motoszkál benne végig. Találkozhat még valamikor az édesanyjával és a testvéreivel? Keresik még őt, keresik egyáltalán?
Eltelik 25 év, és Szárú nem bírja tovább a nyomást a bensőjében, meg kell keresnie a családját. Reménye a technikai fejlődés, az internet és a Google Earth.
Az Oroszlán valós történetet dolgoz fel, a kitartásról, a szeretetről és a reményről. Szárú sorsa majdnem teljesen egyedi, mert családot találtak neki, biztonságban nőhetett fel, de Indiában évente 80 ezer gyermek tűnik el. Nem mindenki olyan szerencsés, mint Szárú, aki új családot kaphatott, szeretetben és biztonságban nőhetett fel.
A könyv elbeszélés arról, hogyan élte meg Szárú ezt az egészet, hogyan szerette meg az új szüleit, akiket annak ellenére is a szüleinek tekint, hogy tudja, örökbe fogadták, sőt talán még jobban tiszteli, csodálja őket azért, hogy a nyakukba vették az ő sorsát, a múltját, amit vitt magával az új családjába. Megismerjük azt a munkát, ami Indiában folyik, hogy minél több elveszett, vagy bántalmazott gyermeknek találjanak új otthont, szülőt a világban. És sok mindent megtudunk arról, hogyan tudja feldolgozni egy gyermek azt, hogy egyik napról a másikra elveszti az otthonát, a családját és csak bolyong az ismeretlenben.
A könyv és a film kiegészíti egymást. Érdemes előbb a könyvet elolvasni és csak utána megnézni a filmet. A kettő nem oltja ki egymást, sőt építi, kiegészíti, erősíti egymást.
A filmben amellett, hogy nagyszerű színészi játékot láthatunk, gyönyörű képekkel éreztetik velünk azt, hogy egy ötéves milyen kicsi az óriási Indiához képest, mennyire érdektelenek a felnőttek, van-e hátsó szándék a közeledésben, vagy csak jót akarnak. A könyv elbeszélés, visszaemlékezés, a film mozgalmasabb, párbeszédek teszik izgalmasabbá az eseményeket.
Annak ellenére, hogy a film egyszerűsít, nagyon jól emelték ki a könyvben is fontos mondatokat. Viszont sok mindent megváltoztattak a drámai hatás miatt. A majdnem két órás filmben sok mindent kihagytak a könyvben elmeséltekből, amit éppen ezért is érdemes elolvasni, hogy jobban megértsük Szárú és a sorstársai helyzetét.
A film drámai módon mutatja meg milyen elveszni, új életet kapni, majd megtalálni a régit, újra teljessé válni. Sokkal inkább hat az érzelmekre, míg a könyvben Saroo Brierley már-már tárgyilagosan, bár élvezetesen meséli el azt a történetet, amit már megélt. A film végigvisz egy folyamaton, ahogy megéli abban az adott pillanatban Szárú az eseményeket, még fel is tupírozzák a valóságot, míg a szörnyűségekből visszább vesznek. A könyv megmagyaráz, nem szívbajos, a film gyakran csak éreztet, de így is bőven bele tudjuk magunkat élni a kis ötéves Szárú helyzetébe, majd a felnőttként a múltját kereső férfi érzéseibe.
Az Oroszlán egy hihetetlen keresés története, amely legyőz óceánnyi távolságokat, több ezer kilométernyi vasútvonal rengeteget, hitet ad Szárú sorstársainak, mert ahhoz, hogy valaki teljes valójában meg tudja élni önmagát, tisztában kell lennie a múltjával.
Molnár Gábor