Amikor a varsói állatkert nem az állatoknak nyújtott menedéket, amikor egy család próbál túlélni és a lehetőségeit kihasználva, megmenteni mások életét. Érzékeny film a háború borzalmairól és az igazi emberségről.
A Menedék Antonina Zabinska (Jessica Chastain) és férje, dr. Jan Zabinski (Johan Heldenbergh) életét mutatja meg egy brutális időszakban. A varsói állatkert igazgatója és a felesége éli békés életét, vigyáznak az állatokra, már-már idealisztikus képekkel érezhetjük át, milyen lehet a béke szigetén élni. Próbálnak minél természetesebb életet nyújtani az állatoknak, miközben a rengeteg látogató megismerheti azokat a különleges élőlényeket, amikkel amúgy nem találkozhatna.
Lényegében Jan a kéz, amely igazgatja az állatkertet, míg Antonina a lélek, amely egyben tartja, élteti, különlegessé teszi a helyet.
Aztán megtörténik a felfoghatatlan, a németek lerohanják Lengyelországot, ami elől nem menekülhet az állatkert sem, a bombázások után bevonul a német sereg és fegyverraktárnak használják a helyet.
Zabinskáék maradnak és próbálnak túlélni a gyermekükkel, a néhány megmaradt állattal, amely túlélte a támadást, de sok esélyük nem lehet. A németek átveszik az ország felett az irányítást, míg egyszer csak megjelenik a régi kolléga, a német Lutz Heck (Daniel Brühl), a nácik főzoológusa, akinek az egyik fő célja, hogy újra életre keltse a már kipusztult őstulkot, a fajnemesítés, a „tiszta faj”, állati szinten is megjelenjen.
A németek elkezdik létrehozni a varsói gettót, ahova beterelik a zsidókat. Zabinskiáéknak is van zsidó barátjuk, vagyis magukon kívül is van kiért aggódni. Hatalmas döntést hoznak: el kell bújtatni a barátot, meg kell menteni az életét, mert már ekkor érezni, a gettó valami végleges rossz felé vezet. Az állatkert, tele van pincékkel, ahol korábban állatok éltek, vagy csak raktárnak használták, most meg a legjobb hely lesz emberek bújtatására. Antonina kitalálja, hogyan lehetnek nélkülözhetetlenek, miért maradhatnak az állatkertben, miért irányíthatják azt továbbra is. Az ötlet tetszik Lutz Hecknek is, de amellett sem szabad elmenni, hogy a férfi erősen vonzódik a nőhöz.
A történet egyre inkább két szálon kezd el futni. A varsói helyzet egyre kegyetlenebb lesz, Jan elkezdi menteni a gettóból a gyerekeket, felnőtteket egyaránt, megtapasztalja a szörnyűségeket és próbálja védeni a családját is a kinti borzalmaktól. Közben meg Antoninának elképesztő lelki erőről kell tanúbizonyságot tennie. Egyszerre kell színésznek lennie a németek felé és közben menedéket nyújtani a borzalmakon, lelkileg és fizikailag is megtörő eseményeken áteső embereknek. Láthatjuk, milyen lehetett a gettó, milyen szörnyűségek történhettek meg gyerekkel, felnőttel. Antonina a reményt nyújtja, azt, hogy a legszörnyűbb dolgokból is fel lehet épülni.
Jan a kemény férfi, aki amúgy részt vesz a varsói felkelésben is, szenved, mert látja, érzi, hogy Lutz Heck és a felesége között kialakul valamilyen kapcsolat. Férfi, férj, apa, bántja a büszkeségét, de érzi, nem tehet semmit, bíznia kell a feleségében. El kell hinnie, hogy ez csak egy szerep, azért, hogy életben maradhassanak. Színészkedés azért, hogy az általuk bújtatott emberek megmenekülhessenek. Egy biztos, az állatkert sorsa Lutz Heck kezében van, ha Antonina kiesik a szerepéből, akkor oda az egész.
A film megmutatja milyen nőnek lenni, milyen férfinak lenni és milyen állattá válni. De ez talán rossz szó, mert az állat őszinte, az ember nem feltétlenül. Antonina, képes volt az állatok lelkébe látni, megérteni őket, megszelídíteni azokat. A második világháború alatt, kénytelen szembe nézni az emberi gonoszsággal és próbálja azt távol tartani a családjától és a gettóból kimentettektől, igazi menedéket nyújtva számukra. Megmutatja, milyen erős tud lenni egy amúgy érzékeny, törékeny nő, ha kell, küzd a családjáért, az elesettekért, azokért, akik rászorulnak és a nehéz helyzetben derül ki igazán, milyenek is vagyunk valójában.
A Menedék ezekkel az érzelmekkel játszik, megmutatja, milyen erősek vagyunk, milyen erő rejtőzik az emberben, nőben, férfiban, gyerekben. Megmutatja, milyen az, ha jóra használjuk és milyen az, ha egy beteg ideológia szolgálatába állunk.
A főszerepet Jessica Chastain játssza, az Oscar-jelölt színésznő érzékenyen nyúl Antonina személyéhez, hitelesen alakítja a családja, a férje és a német zoológus között őrlődő nőt, aki legszívesebben leköpné Hecket, de kénytelen elviselni az érintését, mindezt teszi úgy, hogy ne fogjon gyanút a férfi. A magyar szinkron alapján néha túlzottan alázatosnak tűnik a férjével kapcsolatban, eredeti nyelven, nem biztos, hogy így hangozna minden párbeszéd.
A férjet Johan Heldenbergh alakítja, aki képes eljátszani egy olyan kemény férfit, aki felügyel az állatkertért, majd ő megy a gettóba és menekíti ki az embereket a nácik karma közül. Átéli, hogy ő sem tud megmenteni mindenkit, tapasztalja a borzalmak közötti mindennapi hőstetteket, átéli a kinti, az állatkerten túli világ borzalmait. Próbálja elzárni a szeretteit ettől. Nehezen tud meghajolni, a nácikkal való tárgyalás során fontos, hogy ott van mellette a nő, aki képes úgy tenni, képes egyensúlyozni az életben maradás érdekében, képes gyengeséget mutatni, alkalmazkodni. A férj otthon nem háborúzhat, az Antonia terepe, viszont a hazájáért harcolhat, partizánként vesz részt a varsói felkelésben.
Daniel Brühl élvezi, hogy gonosz lehet. Lutz Heck egyszerre szimpatikus, de végig érződik a benne lévő kegyetlenség. A szerelme Antonina felé, már-már plátói, ami talán meglepő, hogy csak ennyiben testesül meg, de valószínűleg van annyira eltökélt az állatok iránt, hogy a szerelem nem csak a nőnek szól, hanem annak a személynek is, aki még a legvadabb elefántot is képes a tenyeréből etetni. Brühl hagyja, hogy Antonina úgy játsszon vele, mint az állatokkal, bár azok iránt érzett szeretete nélkül.
A történetben van kitalált karakter is, Urszula, akit Shira Haas alakít, ő jelképezi az örökre megnyomorított gyermekeket. De az ő személyén keresztül is láthatjuk, mindig van remény, a sebeket, ha teljesen begyógyítani nem is lehet, de azért képesek lehetünk még az életre, egy új kezdetre, természetesen nem felejtve a múltat. Antonina itt mutatja meg igazán, milyen érzékenységgel tud nyúlni a lelkileg örökre megsérült emberek felé. Miért olyan jó, ha van egy állat a közelben, mit tud nyújtani egy élőlény az embernek.
A történet még sem lesz giccses, még a lezárás sem az. Nem egy kitalált amerikai film, hanem megtörtént eseményeket dolgoz fel a Menedék, természetesen az alkotói szabadságnak, képzeletnek és annak erősítő és finomító eszközeivel.
Antonina és Jan több mint háromszáz zsidó életét mentette meg. Izrael állam később a Világ Igazai címmel tüntette ki őket.
Molnár Gábor