A nagy teljesítmények mögött is emberek vannak, a maguk sajátos motivációival és a csodával határos események lehet, hogy nem véletlen történnek meg.
Beck Weathers túlélte a Mount Everest megmászását, ami sokaknak nem sikerült, azok közül, akik megkísérelték meghódítani a világ legmagasabb csúcsát. Az ő csapatát is elkapta egy váratlan vihar. Róla is lemondtak a társak, mint aki már menthetetlen, akiért nem szabad kockáztatni még egy életet. De egy csoda folytán visszatért az élők közé.
A legmagasabb hegycsúcs megmászása különleges kihívás a hegymászók körében, emberfeletti teljesítményt kíván. A könyv mégsem igazán a hegy megmászásáról szól, valójában az embert ismerjük meg, azt, hogy miért lett hegymászó és mi vitte odáig, hogy nekivágjon az Everestnek. Csodálhatjuk a hegymászókat bátorságukért, kitartásukért, de itt láthatjuk, hogy ők is csak emberek, akiknek meg kell küzdeniük a saját démonaikkal ahhoz, hogy kiváló teljesítményt nyújtsanak. Vagy éppen azok veszik rá őket a hegymászásra, mint Weatherst.
Bár a hegymászásig vezető lelki háttérről és a túlélés hatásairól szól leginkább a könyv, mégsem pszichologizálja túl az író a történetet. Egyszerűen, bővebb fejtegetések nélkül írja le az életét, és lelki állapotát, kapcsolatát a családjával és a csoda élményét, amit átélt a hegyen.
A hegymászás, ha az ember elhivatottan csinálja, egész embert kíván. Weathers családi élete is tönkremegy, bár ő eleve lelki problémái, kapcsolatteremtési nehézségei miatt menekül ebbe a tevékenységbe, aminek aztán meg is van a következménye.
A történet kapcsán elgondolkodhatunk emberségről, életről és halálról, csodákról és arról, hogy mi az igazán fontos az életben. És tudnunk kell, bármit is teszünk, azt miért tesszük, és mi lehet az ára.
BÉ