Mennyiben határoznak meg minket az emlékeink, emlékek nélkül tudhatjuk kik vagyunk?
Kik vagyunk valójában? Azok, amire emlékszünk? Vagy emlékek nélkül is tudhatjuk, kik vagyunk? Elgondolkodtató és egyben izgalmas krimi Tara Altebrando tollából.
A történet izgalmasan és rejtélyesen indul: megjelenik a városban öt fiatal, akik tizenegy éve tűntek el innen. Nem csak a családjuk nem tudja, hol voltak ezalatt az idő alatt és mi történt velük, hanem ők maguk sem. Próbálnak visszaemlékezni arra, hogy kik ők valójában, hogyan tűnhettek el, mi történhetett velük az évek során, de csak rejtélyes emlékképek villannak fel az eltelt időszakból. Hiába kérdezgeti őket mindenki, hiába kezdenek gyanúsnak tűnni: biztosan emlékeznek, csak el akarják titkolni, gondolja mindenki.
Ráadásul ott a hatodik gyerek, aki velük együtt tűnt el, mégsem tért vissza velük együtt. Max családja megszenvedi a visszatérésüket, hiszen újra feléled bennük a remény, hogy az ő elveszett fiuk is megkerül valamikor.
A fiatalok között kavarognak az érzelmek, úgy tűnik, az érzések nem tűnnek el nyomtalanul, valahol emlékek nélkül is megmarad bennük az, hogy ki kit szeretett vagy éppen utált. Lépésről lépésre az érzések és emlékfoszlányok nyomán fény derül az igazságra, ami egy különleges, ugyanakkor utólag érthető történetet takar.
Az írónő egyéni stílusban, fokozatosan bontja ki a történetet. A szereplők mindegyike egyéni nyelvezetet és szöveg-megjelenést kap, érzékletesen fejezve ki egyéni érzéseiket.
Elgondolkodhatunk azon, hogy mennyiben határoznak meg minket az emlékeink, lehetünk-e ugyanazok, ha nem emlékszünk pár évre az életünkből? Főleg ha ez a gyerekkorunkból esik ki? És vajon abból, amilyenek vagyunk, következtethetünk-e arra, hogy mi történt velünk a múltban?
Mindenképpen érdekes olvasmány, akár a krimi, akár a pszichológiai oldalát fogjuk meg a történetnek.
BÉ