Angela Marsons: Egy élet ára

Feszült hangulatú, filmszerű krimi két kislány elrablásáról, akik közül csak az egyik menekülhet meg, akiért többet ígérnek a szülők. Van-e ilyenkor jó megoldás?

 

 

Kim magának való, kemény stílusú rendőrnyomozó, aki nehéz üggyel szembesül: elrabolnak két kislányt, akikért váltságdíjat követelnek, ráadásul az egyikük anyukáját régről ismeri. Kim kiharcolja, hogy ő vezethesse az ügyet, csapatával versenyt futnak az idővel. A két kislány jó barátnő, ahogyan szüleik is, de mi történik velük, amikor az elrablóktól az az üzenet jön, hogy csak az kapja vissza a lányát, aki több pénzt fizet. Egyikük mindenképpen meghal.

 

Mint egy jó krimisorozatban: van mogorva felügyelőnő, a csapatban csupa profi, kapnak egy profilozót is (akit persze Kim ki nem állhat, mert mire jó), és túsztárgyalót is, aki mintha Kim férfikiadása lenne, már ami a viselkedését illeti.

Kiderül, hogy nem ez az első kettős elrablásos eset, jó eséllyel ugyanazok a mostani elkövetők is, és az előző esetnél csak az egyik kislány tért vissza…

Végig izgalmas marad a könyv, pedig elég hosszú, ahhoz képest, hogy 3-4 nap eseményeit írja csak le, nem válik egy percre sem unalmassá. Remekül érzékelteti az írónő a szereplők személyiségét, emberi oldalról közelíti meg az eseményeket, anélkül, hogy nagyon belemerülne a drámába, érzelmekbe, amik egy ilyen ügy kapcsán óhatatlanul felmerülnek. Nem csak a történések állnak a középpontban, hanem hangsúlyt kapnak a szövevényes emberi sorsok, érzések, személyiségek, az, hogy kiből, mit hoz ki egy-egy szélsőséges helyzet: vajon megjósolhatók-e az ember tettei, vagy teljesen kiszámíthatatlanok. Kim és a profilozó (viselkedés-szakértő) Alison vitája akár az egész történettel kapcsolatban elgondolkodtató: le lehet-e írni egy ember személyiségét a tetteiből, és lehet-e ebből következtetni arra, hogy mit fog tenni ezután?

Ugyanakkor izgalmas módon követhetjük a nyomozás perceit is, amik olyanok, mint egy jó kis krimisorozatban és drukkolhatunk azon, hogy mindenki megmeneküljön.