Bosszú vagy szerelem 7. részének hosszabb tartalma
Banu mesél Sühannak Cesur családjáról, az apja szívrohamban halt meg, a halála a család életében óriási fordulatot hozott. Az édesanya korán megbetegedett, mert volt egy fájdalma, amit felejteni akart volna. Banu aggódik, hogy Sühan már rátalált Cesur házára is. Sühan szól Sirinnek, hogy elmegy a férfival vacsorázni, a háttérben Tahsin és Korhan veszekszik a kórházban, de Sirin megnyugtatja Sühant, még nem mondják el neki, hogy Cahide kórházba került.
Az orvos kérdezi Cahidét, hogy Korhan tud-e a béranyáról. Cahide elárulja, hazudja, hogy a lombikbébi program során nem belé ültették, hanem a béranyába a petesejtet. Tahsin Korludag el akarta választani Korhantól, mert nem tud teherbe esni. Nagyon szeretik a gyereküket, nem akarja elveszíteni Korhant sem, meséli az orvosnak. Cahide szerint, ha kiderül, hogy egy másik nő hordja ki a babát, akkor az apósa biztosan elveteti a gyermeket, őt meg végleg elválasztja Korhantól. Az orvos nem akar segíteni, nem hazudhat, de Cahide próbálja zsarolni az orvos múltjáról, a játékszenvedélye miatt. Megfenyegeti, hogy megöli a doktort, ha nem segít neki. Az orvos végül annyit mond, „nincs vetélés. Még egy jó hír: kockázata sincs”. Korhan a kocsijába ül és sírva elhajt. Otthon kiderül, hogy Cahidénak két telefonja van.
Sühan és Cesur együtt vacsorázik. Kiderül, hogy Banu és Cesur együtt nőtt fel, mivel a családjaik jóban voltak, fiatal korukban egy pár is voltak, de jelenleg csak barátok. Sühan elmeséli, nehéz Tahsin Korludag lányának lenni, de nem érdekli, mit mondanak az emberek, szereti az apját. Az anyukája csendes, törékeny, befelé forduló ember volt, semmibe sem avatkozott bele, mindig érezték a szeretetét, de a hangját alig hallották. Korhannal bentlakásos iskolába jártak, az anyukájával csak hétvégenként látták, az apja meg hétköznaponként is meglátogatta őket. Sühan apás, Korhan anyás.
Korhan feltöreti Cahide másik telefonját és felhívja a béranyát, aki azt hazudja, hogy terhességi tanácsadó. A férfi nagyon megkönnyebbül, de Cahide továbbra sincs könnyű helyzetben, mivel Tahsin csak azok után akar elmenni a kórházból, ha már meghallgatta az unokája szívhangját.
Az eső zuhog, Sühan nem tud hazamenni a házukba, Isztambulban marad. Korhan elviszi Cahide cuccait, de nem megy fel a kórházba, Tahsin nem igazán érti, hogy a fia miért nem jött fel. Sirin ott sasol és látja, hogy Cahide elrejti az egyik telefont.
Cesur és Sühan elmennek a Korludag család isztambuli lakásába. Meggylikőrt isznak, és éppen megcsókolnák egymást, amikor Cesur észreveszi Sühan nagyszüleinek képét a falon. Mivel Tahsin „ellopta” a családja múltját, a saját nagyszülei képét látja. Mikor rákérdez, hogy szerette-e őket, Sühan elárulja, mielőtt megszületett volna, meghaltak. A nagymama egy tűzben halt meg, a nagypapa meg öngyilkos lett, mindenét elveszítette. Cesur újra visszaemlékezik és megtudjuk, mielőtt megölte volna magát a nagypapa, kitagadta az örökségéből Hasant, Cesur apját. A romantikus pillanat gyorsan elillan, Cesur elköszön Sühantól, a nő nem érti, mi történt a férfival.
Cesur visszaemlékszik arra a pillanatra, amikor Fügen asszony, az anyukája megtudja Hasan halálának szörnyű hírét.
Korhan egy bárban iszogat, megjelenik az apja és részegen beolvas neki. Tahsin kijelenti, egy dologra kell koncentrálniuk, az a baba. „Miért ennyire fontos? - kérdezi Korhan. - Miért akarsz ennyire gyökeret ereszteni? Mert te gyökértelen vagy? Mert igazából sosem volt családod? Mert igazából nem is ismerted a szüleid? Mert árvaházban születtél? Mert minden sztorit csak kitaláltál, valójában nem is ismerted az anyádat? Hallgattam, anya is hallgatott, hogy ne kelljen hazudnia nekünk, a haláláig. De ez nekem mind lényegtelen volt, tudod miért? Mert az apám vagy. Elhagyott gyerek voltál, te miért nem szerettél engem?” „Tyúkeszű vagy, így nem érezted, hogy szeretnek” – válaszolja Tahsin, majd megfenyegeti, nagyon megbánja, ha erről másnak is beszél. Korhan úgy érzi, az apja csak levegőnek nézi, mindig is Sühan volt az első.
Salih hazaviszi Korhant, Tahsin egyedül indul útnak. Sühan is egyedül a lakásban, a neten keres Cesur után, de lényegében semmit sem találni Cesur Alemdarogluról. Cesur elmegy az anyjához, a nő alszik, a fia fogja a kezét. Visszaemlékezik megint a gyermekkorára, amikor távoznak Törökországból, mert visszamennek Genfbe. A fiú nem akarja otthagyni az apját, de az anyja szerint menniük kell, mert nem maradt itt nekik semmi és senki, de apát magukkal viszik a szívükben, a gondolataikban és majd mindent elfelejtenek. „Már nagyon közel járok. Betartom az ígéretem” – mondja az alvó anyukának.
További Bosszú vagy szerelem tartalmak