Bosszú vagy szerelem 40. részének hosszabb tartalma
Sühan elutazik, nincs rajta a gyűrű sem, szüksége van egy kis magányra, hogy gondolkozzon. A visszaszámlálás elkezdődött az apja ellen, Cesur leadta a fotót az ügyészségen, Mihriban asszony is bepanaszolta. Cesur nehezen fogadja Sühan döntését, de a lány egyedül akar lenni egy kicsit.
Cesur megkérdi, hogy fordított helyzetben mi lett volna, ha igazán szereti, megkérte volna-e őt, hogy hagyja abba a megtorlást? Sühan kicsit kiábrándító választ ad, „Még jó, hogy nem szeretlek igazán.”
„Nincs szerelem, mely fájdalommá ne érne. Nincs szerelem, amely ne gyötörne szívet”. Halljuk megint a versrészletet, mert Sühan távozása mind a kettőjüket megviseli. „Nincs szerelem, amely ne hervasztana meg. Nincs szerelem, amely ne zokogáson érne. És nincs boldog szerelem” Közben látjuk Sühant sírva elautózni, Cesurt szomorúan a felesége után nézni. Majd a következő napokban látjuk egyedül tölteni a napjaikat.
Tahsin közben ajándékcsomaggal látogatta meg a börtönigazgatót. Sühan készül Londonba, Korhan irigykedik, majd meglátja az internetes bulvárlapokban a róla és Hülyáról készült botrányos képet. Cesur az anyukájával tölti az estéket a tűz mellett. Sirin elárulja Sühannak, hogy Cesur „belehal” a távolságba, de Sirin ravaszul úgy beszél, hogy Cesur is hallja a video beszélgetést, a férfi nagyon örül a hallottaknak. Sühant meghívják egy kiállításra a múzeumba, többek között azért, mert tetszett nekik az üvegművészete. Mikor odaér, meglepetésként éri, hogy nincs rajta kívül senki az eseményen, csak egy megterített asztal két főre és Cesur várja. „Hiányzott ennek a gyönyörű képnek a látványa” – mondja a férfi a rengeteg kép között Sühanra nézve. Ráadásul még a gyűrű is újra Sühan kezén.
Tahsin úgy látszik, jól veszi a fiáról megjelent képeket, az esti vacsoránál „add ide a kenyeret, pucér cowboy” felszólítás közben kacag egy öblöset.
Még az este elszállítják Adalet bátyját a börtönből, Rifat követi rabszállító autót és az azt követő kocsit, amiben Mutlu és embere ül.
Sühan örül a vacsorának, boldoggá tette őt a férje. Cesur ajándékkal lepi meg a nőt, nem véletlen, hiszen szülinapja van. Egy naptárral lepi meg, a találkozásuk napjától kezdődik, a hónapok nevét is megváltoztatta, az első hónap neve, Nasli, a lóról elnevezve. A napok nevei is egy-egy fontos közös pillanatukról van elnevezve, romantikus képekben emlékezünk vissza mi is ezekre a jelenetekre. Majd végül megcsókolják egymást. A második hónap a vers, a harmadik az újjászületés, a balesetükről elnevezve, bár Sühan ezen elszomorodik. Cesur kéri, ne érezzen így, ha csak a szép dolgokat tette volna bele, akkor az nem lett volna valódi. A negyedik hónap neve, TE, de a többi hónapnak még nincs neve. „Sühan, bármit is éljek meg veled, az mindig is az enyém lesz. Amikor először idejöttem, te voltál az egyetlen, amit nem terveztem meg előre. Te nem hiszed el, de nekem te vagy az időszámítás.”
Tahsin beszél Mutluval, a férfi egy órán belül elintézné Adalet bátyját, lezárva azt, amit harminc éve kezdett. Korhan beszélne a Hülya ügyről az új ügyésznek, de Tahsin és Cahide is leállítja, nehogy már egy ilyen üggyel fogadják az új ügyészt. Korhan továbbra is kiáll amellett, hogy nem tett semmit és elege van Cahide állandó beszólásaiból. Ha megtette volna, akkor nem zavarná, de mivel nem csalta meg, így elege van teljesen. Adalet számára most lesz teljesen egyértelmű, hogy Tahsin mire készül, vagyis arra, hogy holnap Risat már nem fog élni. Rifat továbbra is követi őket, bár igen látványosan, alig lemaradva Mutlu kocsijától.
Egy kamion száguld neki a rabszállító autónak, Mutlu és a társa odafut a sofőrüléshez és aggódva érdeklődik, hogy jól vannak-e, látjuk, hogy Rifat is balesetet szenvedett, véres fejjel, eszméletlenül fekszik a kormánynak dőlve, míg lövések dördülnek és Risat elmenekül a rabszállító kocsiból.
Eddig tart a romantikus vacsora, Banu telefonál Sühannak, mert Rifat balesetet szenvedett és súlyos állapotban viszik a korházba. Cesur csak ekkor kapcsolja vissza a telefonját és hallgatja vissza az üzeneteit. Kiderül a számára, hogy Rifat követte Mutlut.
Másnap reggel a hírekben is bemondják a balesetet, tűzharc is volt, kiderült, hogy az elítélt elmenekült, majd látjuk, hogy Mutlut lőtt sebbel ápolják. Tahsin kiakad, hogy Mutlu nem tudta elintézni a dolgot, Adalet sírva fakad. Majd látjuk, hogyan történt az eset. Mutlu és a társa odaszaladtak, mint aki aggódik rabszállító kocsi vezetőiért, majd Mutlu megszerzi a kulcsot és kinyitja a hátsó ajtót. Lelőné Adalet bátyját, de addig beszél, amíg az őr, aki kísérte a rabot, rálő Mutlura, Risat kihasználva a helyzetet, megszökik. Adalet fél, hogy oda fog hozzájuk jönni, és megtalálja őket. Tahsin szerint a rendőrség el fogja kapni és akkor a szökést is rávarrják, így Risat még tovább lesz börtönben.
Cesur elviszi Rifat fiát és feleségét a kórházba. A fiú szomorúan jegyzi meg, alig ismeri az apját, mivel Rifat egész életében Cesur apja utáni igazságot kergeti. Közben Sühan visszamegy Sirinékhez, ahol Fügen asszony és a többiek is felköszöntik a születésnapján. A börtönigazgató nagyon megijedt Risat szökése miatt, félti az állását, míg Adalet várja, hogy a bátyja mikor fog felbukkanni megfenyegetve őket a birtokon.