Végéhez ér a trilógia, aminek a végén megrázó lezárást kapnak a rajongók
Az útvesztő könyvek alapján készült film a harmadik, befejező epizódjához ért, ami minden eddigi résznél látványosabb harcot hoz, sokszor kiszámíthatóságot, de mégis ütős véggel zárul.
Elérve a harmadik részhez, Thomas és a barátai minden eddiginél nehezebb feladat előtt állnak, hiszen megmentenék a barátjukat, Minhót, de a Veszett elvitte a legvédettebb helyükre, az eddig igen jól titkolt Utolsó Városba. Az Utolsó Várost megközelíteni sem egyszerű, bejutni pláne nehéz, kijönni onnan élve, teljesen eszement elképzelés, miközben a vírus egyre inkább terjed, egyre több a fertőzött ember, a maradék túlélő, pedig egyre jobban félti az életét és mindent megtesz azért, hogy ne váljon zombivá.
A vírus ellen védettséggel rendelkező Thomaséknak azért, hogy megkapják a válaszokat és bosszút tudjanak állni Aván és Jansonon, hogy megmentsék a barátaikat és a kísérleti alanyokat, be kell merészkedni a Veszett fő helyére. Vagyis önszántukból - és persze Janson ördögi tervének köszönhetően - kell bejutni oda, ami elől eddig menekültek.
A történetet nevezhetnénk egy egyszerű Young Adult mesének is, hiszen minden meg van benne, ami ehhez a stílushoz kell, fiatalok, poszt apokaliptikus világ, valamiben különleges főszereplő, szerelem, zombik és gonosz szereplők, akik többnyire azért felnőttek. De azért tekinthetünk erre a részre már egyszerűen egy sima akció sci-fiként is, mivel a színészek sem gyerekek már, a látványvilág is elvarázsolja a nézőt. Amiért mégis több ennél, az a dráma, amit Az útvesztő tartogat a számunkra.
A történet alakulása néha könnyen kitalálható, az ellenfél harcosai néha meglepően amatőrök, de a hősiesség mellett elképesztő méreteket ölt a barátság, a szerelem és az, hogy mi mindent képesek feláldozni mindezért. A történetet nem érdemes szétkritizálni, ha megnézzük, akkor hagyni kell, hogy sodorjon, a játékidő is durva, hiszen 141 perc akció zárja le a trilógiát.
Minden szereplőnek megvan a maga mozgatórugója és emiatt nem egysíkú a történet. Néha azokból válnak az igazi hősök, akikről nem is gondolnánk. Jól artikuláltan megértjük az előző részekben esetleg nem eléggé kifejtett döntések mögöttes tartalmát. Így nemcsak a szereplők, hanem a nézők is nagy érzelmi kavalkádot élhetnek át, miközben nézik, ahogy szétrobban a világ a mindent elsöprő áradat miatt.
Molnár Gábor