Ketyeg az óra, Jack Reachernek 61 órája van ahhoz, hogy megmentsen egy idős nénit, miközben küzd az elképesztő hideggel és egy titokzatos bérgyilkossal.
Dél-Dakotában hóvihar tombol, ráadásul repkednek a mínusz 20-30 fokok, mikor a Reachert és egy csoportnyi turistáskodó nyugdíjast szállító busz kicsúszik az útról.
A segítség egy közeli kisvárosból érkezik, ahol Reacher kénytelen lesz vesztegelni, de unatkozni nem fog, mert hamar kiderül, a rendőrségnek túl nehéz feladata van: egy idős nőt kell megvédeni a tárgyalásig még hátralévő időszakig. A nő szemtanú, aki viszont vadászik rá, egy drogbáró és annak titokzatos bérgyilkosa.
A koronatanú makacs, nem akar elmenni a városból, védett házba menekülni, az otthonában viszont nem lesz egyszerű életben tartani, mivel senki sem tudja, hogy mikor csap le a gyilkos, aki szép lassan elkezdi szedni az áldozatait.
A rendőrség felkéri Reachert, segítsen megvédeni az idős hölgyet, a majd kétméteres és száz kiló feletti egykori katonai rendőr gyorsan elfogadja a felkérést és indul a harc az elemekkel és a gyilkossal szemben.
A 61 óra érdekessége, hogy rengeteg dolgot megtudunk Reacher múltjáról, ugyanis "telefoncsetbe" bonyolódik az utódjával, Susan Turnerrel a 110-eseknél. Reacher belezúg a nő hangjába, Susant sem hagyja nyugodni, hogy a példakép kéri a segítségét, ráadásul telefonon rengeteg segítséget nyújt a nőnek Reacher, és fordítva is. Mivel Susannek van hozzáférése Reacher aktájához és kíváncsi, mit lehet megtudni a titokzatos férfiról, így mi is kapunk új infókat Lee Child hőséről.
A könyv hozza a szokásos stílust, Reacher kérlelhetetlen, belemegy olyan helyzetekbe is, amibe egy átlagos ember nem menne, mert tudja, hogy úgy is meg tudja oldani, vagy csak azért, mert ezt hozta neki a sors, és tudja, reméli, nem ő húzza a rövidebbet.
A tél, a nagy távolságok egyszerre hoznak egy rideg bezártságot, Reacher olyan időjárással kerül szembe, amihez nem nagyon szokott még hozzá. Viszont a hideg sem tartja odabenn, mert a fenekén azért ő sem tud ülni, meg annyi minden történik a városban, hogy nem is hagyják, hogy pihengessen egy jó meleg kandalló mellett és olvasgasson nyugodtan.
Az óra ketyeg, a bérgyilkos hamarosan lecsap, csak az a kérdés, hogy sikerül-e túljárnia Reacher eszén, vagy sem. Az óra ketyegése feszültséget ad a történetnek és a közeledő összecsapást sem lehet elkerülni, mert Plato, a drogbáró is közeledik a városba.
Mert van egy titokzatos katonai objektum, amiről senki sem tudja, miért épült, mit tárolhatnak benne és hogyan lehet oda bejutni.
Van egy bimbózó szerelmi szál a telefonon keresztül.
Van egy megvédendő öreg hölgy.
Tele vagyunk gyanús motorosokkal.
Van szimpatikus rendőrfőnök helyettes.
Van egy megfáradt rendőrfőnök.
És ott van egy fagyoskodó, magával vívódó Jack Reacher.
A 61 órának van lezárása, de közben felvezetése a folytatásnak, ami a Megérte meghalni címmel jelent meg magyarul. A történet egyszerre tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat és az olvasó számára könnyen megoldható feladatokat is. Child a mellékszereplőket egyszerűen építi fel, de mégis mélységet ad nekik, megszeretjük őket, együtt érzünk velük a nyomozás során. Viszont gyakorlott krimi, thriller, vagy Lee Child olvasók viszonylag hamar ráérezhetnek, hogy ki elől kell megvédenie Reachernek az idős hölgyet, bár ennek ellenére végig izgalmas tud maradni a sztori, és a lezárás is mellbe vágóan nem hagyja nyugton az olvasót.
Molnár Gábor