Figyeljünk oda tudatosan a jelekre, mert életet menthet
Az idős kor nem úgy jön el, hogy egyszer csak arra ébredünk, na, már idősek vagyunk, és ennek megfelelően mától máshogy csináljuk a dolgokat. Ez egy fokozatos folyamat, amelyet nem is mindig könnyű észrevenni, hiszen szinte észrevétlenül változunk. De a közlekedéssel kapcsolatban fontos, hogy tudatosan figyeljünk oda magunkra az idősödés kapcsán.
Manapság már nem ugyanolyanok az idősek, mint voltak régebben. A mai idősebb emberek – persze megkérdezhetjük, hogy mi az, hogy idős, általában a 65 év feletti kort nevezik annak – már ugyanúgy szeretnek kimozdulni otthonról, intézni az ügyeiket, utazgatni akár, mint a fiatalabbak, segíteni a családon, ha megtehetik, és ilyen esetekben a közlekedés kulcsfontosságú kérdés.
Idős korban kiemelten fontos a közlekedés. Aki egész életében autót vezetett, nem szívesen hagyja abba, pláne, ha így könnyen eljut mindenhova, ahova egyébként nehéz lenne. De vajon hol a határ, van olyan, hogy már inkább ne vezessek?
A kor előrehaladtával természetes, hogy változnak a képességek. Fiatalon sokan meggondolatlanul száguldoznak, és ezért okoznak balesetet, míg idősebb korban megváltoznak a képességek. Hiába van már hatalmas rutinunk, vezetünk nyugodtan, ha képességeink romlásának köszönhetően kezd nem biztonságossá válni az autóvezetés.
Lassulnak a reflexek, az autó irányításához szükséges mozdulatok se mennek úgy, mint régen, a látás is romlik. Ez természetesen egyéni: nem lehet éles határt húzni, és azt mondani, hogy 65 év felett már ne vezessen senki autót, hiszen nem vagyunk egyformák, képességekben, vezetési tapasztalatban sem. Ezért fontos saját magunkra odafigyelni! Vigyázzunk magunkra és a többi közlekedőre is azzal, hogy észrevesszük, ha már csak lassabban merünk haladni, ha túl soknak érezzük a forgalmat, a gyorsaságukat, a sokféle jelzést. Vegyük észre, ha esetleg egyre gyakrabban későn, vagy nem veszünk észre egy gyalogost a zebra szélén, vagy ránk dudálnak, mert nem adjuk meg az elsőbbséget egy kereszteződésben. Az apró jelek általában megelőzik az esetleges balesetet, úgyhogy érdemes odafigyelni. De hallgassunk oda a családra is, ha azt mondják, talán nem kéne már vezetni, lehet, hogy kívülről hamarabb láthatók a jelek.
Persze nem könnyű abbahagyni, ha egész életünkben vezettünk, úgy érezhetjük, elveszítjük a szabadságunkat, mozgékonyságunkat. De a biztonságunk mindennél fontosabb, az önérzetünknél mindenképpen. Legyünk tisztában a képességeinkkel, ami természetesen nem egyszerű dolog. Lehet, hogy a városban, még tudunk vezetni, de az autópálya már túl gyors? Vagy gondoljunk bele, a városban gyakran tömegközlekedni egyszerűbb és akár olcsóbb is, mint autóval, nem kell a parkolással bajlódni. Érdemes átgondolni, mit miért vállalunk be, mert az autóvezetés hiába tud szórakoztató lenni, azért nem játék.