A helyszín a ma közösségi tere, ami valakinek maga a mennyország, de sokaknak inkább a pokol. Itt fut össze hét fiatal és sodródik bele egy pörgős és hihetetlen történetbe, ahol az életükért küzdenek, azért, hogy kiszabaduljanak a pláza, vagy valami más fogságából.
PLÁZAFOGLYOK
Csurgó Csaba - Kalapos Éva - Mészöly Ágnes - Miklya Luzsányi Mónika - Molnár Krisztina Rita - Sohonyai Edit - Turbuly Lilla
A pláza egyszerre átok és adomány, jelen esetben egy fantasztikus hely, mert hol máshol találkozhatna hét fiatal az iskolán kívül, mint a vásárlás palotájában, a plázában és annak mozijában. Mind a heten más és más okból ülnek be a filmre, vannak, akik már ismerik egymást és együtt mennek a moziba, de úgy általában ismeretlenek egymás számára, viszont amikor megremeg a föld és a pláza foglyaivá válnak, kénytelenek lesznek összefogni és egymásért, vagy önös érdekből saját magukért küzdeni.
Itt van Niki, a művészlélek plázacica, aki inkább elmegy moziba, a nem túl közeli barátnőjével a suliból, minthogy az anyjával töltsön el egy kis időt. Mimi odavan Nikiért, ő maga sem tudja megfogalmazni miért, de le akarja rajzolni a lányt, pedig nem is szerelmes belé.
A másik csoportban ott van Áron, aki belezúgott Tamarába. A lány az öccsével és annak barátjával megy el a filmre, mind a négyen más-más célból érkeznek, valamint a mozi sötétjéből felbukkan egy szőke hajú copfos fruska is akkor, amikor hirtelen minden összeomlani készül körülöttük és csak egymásra számíthatnak az üressé váló plázában, ahol egy ősi istennő vár a kiengesztelő áldozatra.
A történetről nem is szabad többet elmondani, mert a könyvnek éppen az a lényege, milyen könnyedén érkeznek az újabb és újabb fordulatok, tele popkulturális és latin utalásokkal, hogyan elevenedik meg előttünk egy óriási pláza beszűkült tere, ahol horrorisztikus jelenetek során élik át a fiatalok a felnőtté válás előtti pillanatokat. Bepillantást kapunk, hogyan próbálják leplezni a bensőjüket meghatározó családi tragédiákat, kénytelenek lesznek szembenézni velük, miközben összedől körülöttük az általuk jól ismert világ és egy másik dimenzióban találják magukat, ahol egymásban, magukban és a kialakuló kapcsolatokban bízhatnak csak.
A hét szereplő mind különbözik, ezt úgy érték el látványosan, hogy a könyvet hét író írta. Egy-egy szereplő bőrébe bújva adták tovább egymásnak fejezetenként a tollat és öt teljes „plázakört” kellett futniuk, hogy a történet végére érjenek. Ez a sok szempontúság igazán feldobja a történetet, hiszen tényleg különböző karaktereket kapunk, bár azért érezni, az egy szem férfi és a hat női író közti különbséget az egymásra hangolódásban, annyival másabb az ő karaktere, mint a többieké. Viszont talán ennek is köszönhetően lendül előre sokszor a történet és teszi átélhetőbbé a nagyon sűrű érzelmeket, amiket a fiatalok átélnek.
A könyv olvastatja magát. Gyorsan történnek a dolgok, talán túl gyorsan is, de egy plázában jönni-menni kell egyik boltból a másikba, az események is ilyenek. Belekap dolgokba, turkálunk fontos események között, elgondolkodunk, de már megyünk is tovább, néha nem értjük, mit is keresünk az adott helyen, aztán megtaláljuk, és már megyünk is, vagy csak kézen fogva ülünk egy szökőkút mellett.
A könyv a 16 feletti korosztálynak szóló ifjúsági regény. Nem hosszú, nincs időnk mélyen belemerülni egy-egy karakterbe, mint ahogy gyorsan fogyasztunk manapság mindent. Így gyorsan, de pontosan felépített szereplőket kapunk, a lényegüknél megragadva őket, éppen annyira kifejtve a lényüket, hogy megértsük a tetteiket, hogy bőven legyen lehetőség magunkra ismerni bennük és továbbgondoljuk, mit tennénk mi, egy ilyen helyzetben. Különlegessége a hét egymást nem nagyon ismerő író együttműködése a manapság divatos kicsit fantasy, kicsit horroros világban, ami hihetetlen, de elgondolkodtató eseményekkel teli. Orkánszerűen terítik le a szereplőket az érzelmeik, mint ahogy az istennő haragja csap le és hozza elő belőlük a legbensőbb vágyaikat, félelmeiket, amikkel szembenézve kell tovább élniük úgy, ahogy előtte, vagy változva tőle egy életre. A kemény jeleneteket humor oldja, emiatt nem esünk letargiába, de a vége egyszerre üt és emészti meg a pláza foglyait, köpi ki és ragadja magával végleg az oda betérőt. Több rétege van, így fogyaszthatjuk úgy, mint egy szórakoztató amerikai akciófilmet, de ha nem engedjük el a képszerű sorokat a kukába ejtett pattogatott kukorica papírzacskójával együtt, akkor még napokig ott motoszkál a fejünkben és gondolkozásra késztet.
Molnár Gábor