Mindannyian szoktunk aggódni. Ki jobban, ki kevésbé. De vajon mi a célja az aggódásnak? Jó-e valamire? És hogyan szabadulhatunk meg tőle?
Sokszor az aggódástól úgy érezzük, hogy produktívabbak vagyunk: előre felkészülünk minden lehetséges negatív kimenetelre. Vagy mégse mindenre? Ezt persze sose tudhatjuk.
Az aggódás valójában többnyire felesleges és értelmetlen. Ettől persze nem lesz könnyebb abbahagyni, hogy ezt tudjuk. Hiszen ráadásul néha bejön, néha azért mert aggódtunk, jobban el tudtunk kerülni valami negatívat, vagy legalábbis fel tudtunk készülni rá. De azért többnyire nem segít semmiben, csak megnehezíti és stresszesebbé teszi a napjainkat.
Az aggódós emberek úgy érzik, hogy nem tudnak tenni ellene semmit, egyszerűen csak jönnek az aggodalmak és ők tehetetlenek. De vajon tényleg így van? Valójában az első lépés az aggódástól való megszabaduláshoz az, ha felismerjük, hogy az aggódás céltalan. Hacsak nem segít abban, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást valami negatívnak az elkerülésére, akkor olyan dolgokon aggódunk, amik nem is léteznek egyáltalán. Talán régebben léteztek, de valószínűleg soha. Esetleg olyan dolgokon, amik léteznek, de egyáltalán nincs befolyásunk rájuk. Vagy csak az aggódástól érezzük úgy, mintha hatékonyak lennénk. De bármelyikről is van szó, mindenképp megzavarnak abban, hogy nyugodtan éljük az életünket.
Ha az aggódás nem segít abban, hogy azonosítsuk a problémát, vagy megoldjuk azt, akkor csak arra jó, hogy rosszul érezzük magunkat tőle.
De mégis mit tehetnénk?
Az aggódástól megszabadulni egyértelműen nem könnyű. Speciális stratégiákkal, esetleg terápiával mégis csökkenteni lehet az aggódást. De legalábbis kontroll alatt tartani. Az aggódó gondolatok hajlamosak egyre erősödni, ha nem állítjuk le őket időben. Odafigyeléssel észre lehet venni, ha ilyen gondolatokba kezdünk, felismerhetjük, ha a gondolataink nem reálisak vagy rossz hatásúak. Ha észrevettük, akkor pedig le is tudjuk állítani ezeket.
Ha rászánunk egy kis időt a gondolkodásra, rájöhetünk, hogy mi magunk min szoktunk aggódni leginkább. Azon, hogy mások mit szólnak? Vagy, hogy időben odaérünk-e ahova kell? Ez mindenkinél egyéni. Ha már tudjuk, hogy nekünk mi okoz leginkább aggodalmat, nyugodt állapotban elgondolkodhatunk a lehetséges negatív kimeneteleken. Vajon, ha azok bekövetkeznek, az tényleg akkora tragédia lenne? Vannak annál lényegesebb dolgok is az életben, mint, amitől aggódunk? Fog ez számítani holnapután is? Ha nem, akkor, amikor ebbe a helyzetbe kerülünk, vegyük észre, amikor elkezdenek jönni aggódó gondolatok és szakítsuk meg a gondolatainkat valamivel. Jusson eszünkbe, hogy ez nem is olyan lényeges.
Ha nyugodtan végiggondolva is lényeges, akkor gondoljuk át, hogy tudunk-e valamit tenni ellene? Ha igen, tervezzük meg és tegyük meg. Ha nem, akkor megint csak az iménti technika segít: ha elindulnak az ezzel kapcsolatos aggódó gondolataink, állítsuk le: tereljük el a figyelmünket, kezdjünk el csinálni valamit, ami megnyugtat minket.
Az aggódás leállítása sok munkát igényel, és nem is mindig sikerül, de ha már csak néhányszor ki tudjuk húzni magunkat az aggódó gondolataink közül, már megéri megpróbálni.