Miért nem tudsz olyan lenni, mint én?
A párkapcsolatokban az emberek egyik leggyakoribb problémája, hogy azt feltételezik, hogy egy esemény vagy viselkedés a másikból ugyanazt az érzelmi hatást váltja ki, mint belőlük. Ezért először megdöbbennek: Hogy tehette ezt? Hogy gondolhatja ezt? Aztán persze a szokványos válasz: Én nem így reagáltam volna erre, úgyhogy túlreagálja a dolgot.
Pedig a párkapcsolatokban leginkább olyan partnert választunk, ahhoz vonzódunk, aki különbözik tőlünk. Mások a szüleink, valószínűleg más dolgokra vagyunk érzékenyek, más a temperamentumunk, mások a tapasztalataink, az érzelmi fejlődésünk. Ezért aztán ugyanarra az eseményre másként reagálunk. Kezdetben pont ez a vonzó számunkra a másikban. Később aztán elkezdenek zavarni minket azok a tulajdonságok, amiket kezdetben vonzónak tartottunk. „Bírtam, hogy olyan energikus vagy. De azért nem kell folyton nyüzsögni. Nyugi!” „Szerettem, hogy olyan nyugodt vagy, de azért ez túlzás. Kelj fel és csinálj már valamit!”
Ha ebbe belemegyünk, és elkezdjük lenézni a párunkat a tőlünk különböző tulajdonságai miatt, az rombolja a kapcsolatunkat. Szükség van az érzelmeink szabályozására, a gyermeki elkerülést, hibáztatást, tagadást fel kell, hogy váltsa a felnőttes elismerés, kapcsolódás és védelmezés. Rá kell, jöjjünk, hogy a különbözőségeinket értékelnünk kell, segítségükkel erősítenünk kell a kapcsolatunkat, mert ha azok uralják a kapcsolatunkat, akkor boldogtalanok leszünk.
Van néhány pszichológiai jellemző, amelyekben általában különböznek a partnerek, így ezek elfogadására különösen figyelni kell.
1. Koncentráció, figyelem
Az egyik fél általában jobban tud összpontosítani, mint a másik. A nagyobb fokú koncentráció a zavaró ingerek kizárásával jár. Így a jobban koncentrálni tudó partner úgy tűnhet, hogy nem figyel a partnerére, vagy elutasítja őt. Ráadásul, ha megzavarják a koncentrálásban, az frusztrációval jár, és így nehezebben is figyel oda hirtelen másra. A partnere úgy érezheti, hogy elutasították, elszigetelődik, amin segíthet az, ha a párja, amikor épp nem koncentrál valamire, apró gesztusokkal fejezi ki a kötődését: szemkontaktus, mosoly, ölelés. A koncentráló félnek tudnia kell, hogy a fókuszálás, majd a figyelem átirányítása egy normál pszichológiai folyamat, és a partner hibáztatása csak nehezíti ezt. A nagyobb fokú koncentráció ezzel jár, nehezebb fókuszpontot váltani. De ezt a képességet használhatjuk a kapcsolat erősítésére is, ha a partnerünkre koncentrálunk.
A jó kapcsolathoz ebben az esetben persze a másik fél erőfeszítésére is szükség van: észre kell venni, ha a partnerünk ilyen, hogy nehezen figyel ránk, ha éppen mással foglalkozik, meg kell keresni azt az időt, amikor épp nem elfoglalt, nem szabad elvárni, hogy mindig akkor foglalkozzon velünk, amikor csak mi szeretnénk.
2. Feldolgozási mód
Általában az egyik fél kategóriákra osztva dolgozza fel az információt. Például a virágok egy kategória, a ruhák másik. Általában kinyilvánítós beszédstílusa van – így van, ahogy mondom – ami nem azt jelenti, hogy dogmatikus vagy túlegyszerűsítő, egyszerűen csak könnyebb számára kategóriákba rendezni az információt.
A kategorizáló hajlamos olyan személlyel párkapcsolatban élni, aki egymáshoz kapcsolja az információkat, például a virágok kapcsolódnak a ruhákhoz, mert mind a kettőből van lila.
Az ilyen különbségek megértése nélkül a kategorizáló türelmetlen lehet a partnerével szemben egy beszélgetés során, mert illogikusnak érzi a gondolkodását. A partnere pedig szűklátókörűnek, túl kritikusnak láthatja őt. Mindkét félnek úgy kell kezelnie a különbözőségüket, hogy az növeli a feldolgozási kapacitásukat. A különböző világlátásuk ellenére eljuthatnak egy közös pontra, ha megértik egymást.
3. Temperamentum
A temperamentumot leginkább az intenzitás (energiaszint) és az emocionális tónus (milyen érzés olyannak lenni, amilyen vagy) jellemzi. A magas energiaszintű emberek inkább cselekedni szeretnek, nem gondolkodni és szeretik, ha van egyfajta külső rend az energiájuk levezetésére. Az alacsonyabb energiaszintűeknek lassabb az anyagcseréje, jobban meggondolják, mit tesznek, és nem szeretik a külső kötöttségeket, mert így ők dönthetik el, mire fordítják korlátozottabb energiájukat.
Az emocionális különbségeken túl a párkapcsolatban a szorongáscsökkentés módja különbözik még. Az egyik fél a részletekre koncentrál, míg a másik az egész képre; az egyik szervezettebb, pontosabb, szigorúbb, mint a másik. Például, ha fontos neked, hogy mindig időben érkezz mindenhova, szinte biztos, hogy olyan párod van, aki folyton késik.
Az ellentétek vonzzák egymást szlogen persze mítosz. Inkább csak az enyhén különböző emberekhez vonzódunk, akik kitöltik a hiányosságainkat. Például a nagyon szervezett emberek csodálják a spontán embereket, akik pedig vonzódnak a stabilitáshoz, amit ők sugároznak magukból.
De néha, ha nem is az ellentétes vonz, akkor is elkezdünk ellentétesen viselkedni. Például a szorongós partner legalábbis tudattalan szinten azért aggódik, hogy a kevésbé szorongós partnere nem aggódik eléggé. Erre a partnere érzi, hogy növekszik a szorongási szint, ezért még inkább igyekszik megnyugodni.
Egy jó párkapcsolatban a partnereknek meg kell osztaniuk a felelősséget és a munkát nagyjából egyenlően, de nem kell azonosnak lenniük energiaszintben és emocionális tónusban. Meg kell érteniük, hogy különbözőek, és elfogadni egymást olyannak, amilyen.
forrás: psychologytoday.com/us/blog/anger-in-the-age-entitlement/201903/common-misunderstandings-in-committed-relationships