Peter Mayle nagy szeretettel és angol humorral írt egy új ország kultúrájának megismeréséről. Három könyve is megjelent a Partvonal gondozásában
A Provence trilógia három könyvet ölel fel, kettő önéletrajzi, egy fikciós, romantikus regény. Az első az Egy év Provence-ban, amiben egy teljes éven át követhetjük az író és felesége kalandjait, onnantól kezdve, hogy Angliából Franciaország ezen területére költözik.
Minden évszakban bemutatja a helyi jellegzetes tevékenységeket, szokásokat, leginkább a helyi emberek számára mókás hozzáállását a dolgokhoz, hiszen annyira különbözik ott minden az angoloktól megszokott viselkedéstől. Olyan dolgokról ír, amiken akár bosszankodhatna is, de mégis átlengi a könyvet egyfajta derűs humor és elfogadás, ami az író bevallása szerint is szükséges a provence-i élet megszokásához, ahhoz, hogy élvezni tudják az ottani világot. Hiszen más valahol nyaralni, jó időben, gondtalanul, és más ott élni, ügyeket intézni, beilleszkedni a helyiek közé.
Provence egy angol szemszögéből jó téma, a mediterrán életérzés, a ráérős életélvezet angol humorral leírva kellemes, szórakoztató olvasmánnyá teszi a könyvet.
A Huszonöt év Provence-ban itt-ott ismétli az Egy év Provence-ban eseményeit, anekdotáit, így akár külön olvasmányként is érdekes, de ha valaki megszerette ezt a világot, a kedves, megható, mókás, ironikus helyzeteket, akár szívesen térhet vissza abba még egy könyv erejéig.
Az író és felesége a Provence-ban töltött huszonöt évről szóló könyve átfogóbban mutatja be a legjellemzőbb helyzeteket, legfontosabb eseményeket, amelyekből kirajzolódnak az új országban való beilleszkedés nehéz és vicces pillanatai. Olyan helyi szokásokat, viselkedést ismerünk meg, amelyeket egy nyaralás során nem tudnánk. Kicsit a sztereotípiákat erősítő figurák bukkannak fel a könyvben, de végig megértéssel, elfogadással, így nem megy át a stílus a helyiek kifigurázásába, inkább szerethetővé válnak
A két önéletrajzi könyv között jelent meg a Bor, mámor Provence című regény, amelyből film is készült Marion Cotillard és Russell Crowe főszereplésével. Peter Mayle-t sikeresen meggyőzték, hogy írjon egy fikciós történetet is, amit filmvászonra lehet majd vinni. Természetesen az általa megismert és megszeretett provence-i vidéken játszódik, az általa megismert provence-i emberekkel körülvéve. Max Skinner, az angol bróker, éppen elveszíti az állását, amikor örököl egy kisebb birtokot Provence-ban. Elindul a gyermekkorának nyarainak helyszínére, újra megtalálni a boldogságot. Egy olyan helyre érkezik, ahol a bor, a finom ételek mindennél fontosabbak, a hagyományok tisztelete és a furfangos észjárás kéz a kézben járnak.
A könyv nem túl bonyolult, viszont ennek köszönhetően könnyed, vidám és romantikus történet. A regény felébreszti az emberekben a vágyat, hogy kiszakadjanak a megszokott “robotszerű” életükből és elmenjenek valahova melegbe, nyugalomba, ahol ráérősen történik minden, nem kell sietni sehova. Max számára egyszerre boldogság és megkönnyebbülés az új élet, leszakad róla a teher, ami a ködös Albionban rakódott rá és úgy érzi megtalálhatja régen elveszített önmagát Provence-ban, de nem tudni, hogy kiben bízhat, mert felbukkan itt sosem látott rokon, van itt csábítóan szép közjegyző, van itt borász, gyönyörű vendéglős. Szerelmen, humoron, könnyed krimin keresztül érezzük át, milyen lehet egy új helyre csöppenni, ahol minden olyan furcsa, főleg az angol mentalitáshoz képest, egy olyan vidékre, ahol mindenki szinte már sztereotip szereplőként tündököl, de nem csak a franciák, hanem az angolok és amerikaiak is, szándékosan kifigurázza az író a különböző kultúra képviselőit. Miközben törnénk magunknak a friss kenyérből, a különleges sajtokból és megízlelnénk a friss, de az évek óta tökéletesen tárolt borok különböző fajtáit is.
Annak ellenére, hogy mind a három könyv Provence-ban játszódik, egyik sem lesz unalmas az olvasónak. Az első év sokkal személyesebb, sűrűbb, érződik a friss élmény, a fáradtság és egyszerre boldog rácsodálkozás az új világba érkezés örömeire és legyintés az ügyintézés nehézségeire. A fikciós regény természetesen a saját tapasztalatokból építkezik, természetesen vannak ismerős elemek, mégis egy könnyed, romantikus olvasmánnyal van dolgunk. Olyan helyszínről, ahol szeretnénk ott lenni a szereplőkkel és részt venni a megpróbáltatásaikban, na jó, talán inkább csak kellemesen meghúzódva egy étterem, egy kávézó árnyas homályában és onnan figyelni az eseményeket. A Huszonöt év Provence-ban ismétel ugyan, de már egy olyan ember élményeivel, aki már belakta azt a vidéket, képes távolságtartóan, mégis közvetlenül mesélni. Könnyedén szaladhatunk át a lapokon és szórakozhatunk a történéseken, az anekdotákon. Peter Mayle utolsó könyve volt a Huszonöt év Provence-ban, mégsem érezni rajta a fáradtságot, csak a szeretet nyelvén tud beszélni erről a vidékről.
A három könyv érdekessége, hogy a két önéletrajzi történet még humorosabb, mint a fikciós regény, ami viszont a romantikus történetek kedvelőinek fog még különösen tetszeni. Az önéletrajzi könyvekből árad az angol humor és a francia életérzés. Nem egy szokványos, száraz dokumentarista leírása Provence-nak, hanem valós, humoros történetek szippantanak be minket lapról lapra a tájra, ahol az író és feleség próbál boldogulni és éli meg az élet nehézségeit, de a saját kultúrájuktól oly távoli életérzés felszabadító pillanatait is.
A Provence-trilógia nem csak a nyár könnyed olvasmánya, hanem az őszé is, jön a szüret, a mulatság és a nagy munka időszaka. Megismerhetjük, milyen komoly munkával, hozzáértéssel jár ez a szakma, de mégis ad valami gyönyört a természet közelsége, a föld illata és a kétkezi munka szikár valósága.
mg