Kína történelme fantasy világba öltöztetve. Lehet, hogy egy nagy fantáziavilágban élünk mindannyian?
A történet főhőse, Zsin, a fiatal hadiárva lány. Örökbe fogadta még kicsiként egy család, amely dolgoztatja, vegye ki a részét a családi vállalkozásból. A család visszautasíthatatlan ajánlatot kap: egy idősebb, de gazdag férfi feleségnek nézte ki a lányt. Ha összejön az esküvő, akkor a család is jól járna, az ópiumbizniszük hatalmas vagyont hozna számukra. Zsin nem akar beleragadni abba az életbe, amit a nevelőanyja is él és még sok másik nő a faluban és az országában, inkább megpróbál kitörni onnan és amúgy is jó tanulási képességeivel éjt-nappallá téve felkészül a kedzsunra, a birodalmi vizsgára. Zsinnek komoly céljai vannak, a birodalom elit iskolájába akar felvételt nyerni, ahonnan kikerülnek a katonai vezetők, ráadásul ez az egyetlen iskola, ahol nem kell fizetni a tanításért, a bennlakásért.
Innen indul a Mákháború, amit szokványos fejlődéstörténetként is kezelhetnénk, mert a szegény lány elindul és naggyá válik, tisztába kerül a sorsával, megéli azt és eléri a céljait. De ehhez nem vezet könnyű út, lemondásokkal jár, és akár nem szokványos áldozatokkal, olyanokkal, amik felborítják egy nőről elképzelt, begyepesedett világrendet.
Zsin nem akármilyen nő, elképesztően erős elképzelései vannak és a düh, a hatalom iránti vágy vezérli. Olyan erővel rendelkezik, amit nem tud irányítani, olyannal, ami akár világokat tud romba dönteni, de ennek irányításához segítséget, bár egyben gátakat is kap a mesterétől. Más kérdés, nem tudni, mire fogja használni a tudását. Ifjonti hév vezérli és nem biztos, hogy megfogadja a tanára tanácsait. Olyan helyzetekbe kerül, amikben döntenie kell a tanultak, és a belső vágya, az egész életét mozgató érzések között.
A könyv első fele az iskoláról szól. Olyan az iskola, mint a hasonló történetekben megszokhattuk, hiszen van aki már az első naptól ellenfél lesz, de lesz barátja, aki a végletekig kiáll érte. És mivel küzd a sikereiért, amit nem adnak könnyen egy szegény vidéki lánynak a fővárosi elitcsaládok sarjai között, találni fog olyan tanárt, aki gyűlölni fogja minden megmozdulását és olyat is, aki igazi tanítóvá válik a számára.
A történet nem egy vidám mese, hamarosan elindul a háború Nikan és a Mugeni Föderáció között. Az iskola növendékei szembetalálják magukat a mugeni katonákkal, hirtelen kell felnőniük, nincs idő megélni a gyermekkort. A háború, és annak minden borzalma kegyetlenül csap le rájuk, olyan döntéseket kell hozniuk, amik megváltoztatják az életüket, a birodalom sorsát.
Rebecca F. Kuang első könyve a Mákháború, ami rögtön több díjat is elnyert. Az írónő Kantonban született, de az USA-ban nőtt fel. Ott tanult történelmet és egyértelműen Kína, a szülőhazájának történelme, hiedelemvilága foglalkoztatja. Nem kell meglepődnünk, ha a könyv menetét lényegében átfordíthatjuk a kínai-japán háborúra, annak szörnyűségeit, hadmozdulatait vélhetjük felfedezni a Mákháborúban. Nikan, mint Kína és Mugen, mint Japán.
R.F. Kuang nem is titkolja a hasonlatosságot, mivel nem találni hasonló történeteket Amerikában, sőt az USA-ban nem is tanulnak erről a korszakról az alap oktatásban, így szinte számára is egy különleges utazás lehetett tanulni Kínáról a Cambridge-i Egyetemen és ezt átadni fantasy környezetbe bújtatva az olvasóknak.
A Mákháború erőssége és gyengesége is ez. Hiszen, annak ellenére, hogy fantasy történet, kitalált nevekkel, országokkal, istenekkel és azok nem emberi erejének megjelenésével, mégis áthatja a valós történelem, és a jelen, így nem rugaszkodik el eléggé a valóságtól. A görög, római, vagy északi mitológiára épülő fantasyk között az Agave Könyvek jóvoltából, itthon is olvashatóvá válik egy ázsiai, keleti, kínai hagyományokra épülő fejlődéstörténet, annak kultúrájával, szokásaival, félelmeivel, amiről kiderül, hogy egyetemes és akár Magyarországon is teljesen jól működő történet, itt is elfogadhatóvá válik, mert jól ismert keretek között mozog. Olyan, mintha a valóságunk egy nagy fantasy történet lenne.
Az érzelemvilága különösen erős. A Mákháború tud egyszerre nagyon brutális lenni, viszont nagyon emberi fájdalmakat mutat be, erős érzelmeket vált ki olvasás közben, mert olyan háborús bűnöket élünk meg a szereplőkön keresztül, amikről tudjuk, hogy ilyen a valóságban is megesett, vagy megtörténhetett. Az emberi kegyetlenség elképzelhetetlen mértékeket tud ölteni és a Mákháború nem akarja ezt eltitkolni. Nem csak úgy hullanak az arctalan emberek, hanem közel kerülnek a lapokról a borzalmak, amik egyértelműen megváltoztatják a főszereplőket, vagy megerősítik abban, amit addig is gondoltak.
A Mákháború nem ad feloldozást, és igazi lezárást sem, lesz is folytatása, amit várunk, mert hiába majdnem 600 oldal a könyv, nem volt időnk egyértelműen megszeretni Zsint. Mert Zsin egy olyan szereplő, aki nem a másik szeretetéért él, bár természetesen fontos számára, hogy szeressék, hogy elismerjék, de a belső vágyai az első könyv alapján, mindent felülírnak. Mert a tanultak, a mások tapasztalata és tanácsai nem mindig felelnek meg az ember által gondoltaknak. Hogy ez a tapasztalatlanságnak köszönhető, vagy annak, hogy igenis, le kell győznünk a félelmeinket, a hagyományainkat, a mások által belénk épített beidegződéseket, csak akkor tudjuk meg, amikor megtesszük ezt, és csak utólag derül ki számunkra, hogy jól döntöttünk-e.
Molnár Gábor