Háromezer embert ragadtak el idegen lények a Föld különböző pontjairól. Az új csoport vajon túléli a megpróbáltatásokat? Mivé leszünk távol az otthontól, a biztonságot nyújtó családunktól, az ismerős illatoktól? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ Brandon Hackett az új könyvében.
Brandon Hackett (Markovics Botond) a túlélésről írt könyvet, mivé lesz az ember az új közegben. Hagyja magát, és kísérleti állatként végzi, megszökik, vagy beépül, kilép emberi mivoltából, esetleg képes lehet megmaradni annak, ami volt.
Az ember könyve egyszerre felemelő és elszomorító, mert bizony az ember különleges, világokat képes átalakítani, megmozgatni és mindig is különleges marad, akármilyen fejlett vagy fejletlen a technológiája, akármilyen a génállománya. De elszomorító az is, mivé válhatunk, mit tehetünk szorult helyzetünkben.
A könyv egyszerre kulturális kaland, a klasszikus idézetek, történelmi utalások miatt és egyszerre szórakoztató, elvarázsoló lehetőségek tárházát mutatja meg a létnek. Nem áll tőlünk távol a plasztikai műtétek sora, de vannak fajok, amik ezt magasabb fokra vitték, csak ámulunk a gyors változásokon, akár az elrabolt háromezer ember, amely egy csata közepébe csöppen, mint a kulcs a hatalomhoz. Kérdés, ki mire tudja használni az embert.
Brandon Hackett láttatja velünk a történetet, rengeteg lehetőséget ad arra, hogy beleképzeljük magunkat az általa alkotott, folyamatos mozgásban lévő világba. A könyv hangulata magával ragadó, el tudnám képzelni animációs filmként, gyönyörű képekkel, szomorú és felemelő dalokkal a háttérben.
Molnár Gábor