Scalzi Vének háborúja már kultkönyvvé vált, sci-fi irodalom űrháborúval és humorral vegyítve.
Egy olyan jövőben járunk, ahol az ember már kilépett az űrbe, gyarmatokat hozott létre és háború folyik a további gyarmatosításért, mert természetesen nem vagyunk egyedül. A lakható bolygókból hiányt szenvedünk, a korlátozott kivándorlás meg a titokzatos Gyarmati Véderő irányítása alá került. A Földről lényegében csak akkor lehet távozni, ha betöltötted a hetvenötödik életévedet és beállsz katonának.
A szerződésben szóló két év frontszolgálat utáni jutalma: letelepedhetsz valamelyik kolónián és új életet kezdhetsz. Mert a Földre már nincs visszaút.
John Perry is betöltötte a hetvenötöt és úgy dönt, belép a Gyarmati Véderő irányította hadseregbe és vállalja az ismeretlent, a remélt fiatalodást, mert biztos benne, hogy nem az ő elvénült testére van szükség egy háborúban és bízik benne, a két év gyorsan elrepül. Persze azt nem tudja, milyen kint az űrben, min kell átmennie azért, hogy a két év elszálljon, ha egyáltalán túléli a megpróbáltatásokat. Mert abból lesz bőven, már az elejétől kezdve.
Scalzi nem untat minket egy pillanatra sem, van, hogy hangosan nevetünk a párbeszédeken, vagy a gondolatokon, van, hogy izgulunk a hőseink miatt és kutatjuk velük együtt a távoli ismeretlent. Perry révén bepillantást nyerünk a földiek előtt is eltakart világba, amely egyáltalán nem barátságos az emberek számára. Bár az is tény, hogy az emberek sem viselkednek túl barátságosan, hiszen hódítani akar itt mindenki.
John Scalzi friss energiát adott a háborús sci-fi irodalomnak, de nem volt neki ennyi elég, a Vének háborúja csak a kezdet, mivel termékeny íróról van szó, már több folytatást is megírt. Ha szerettük a Csillagkapu Univerzumot, akkor Scalzi különösen kedvencünk lehet, kreatív tanácsadóként működött közre a tévésorozatban.
Molnár Gábor