Mesékre, legendákra, csodákra szükségünk van, de nélkülünk a legendák elvesznek, segítsünk nekik életben maradni.
William Joyce könyvéből készült animációs mese gyermekkorunk világába repít, amikor még hittünk a csodákban, a Mikulásban, a Húsvéti Nyusziban, a Fogtündérben és a Homokemberben. Felnőttünk, már nem hiszünk bennük, vagy talán mégis?
Ha megnézzük Az öt legendát, akkor újra hinni fogunk, mert egyszerűen fontos, hogy legyenek még csodák, amikben a gyermekeink és mi is hihetünk.
Nagy bajban van a négy legenda, mert egyre erősebbé válik Szurok, a mumus, a rémálmok hozója. Egyre több gyerek fél, egyre több rémes dolog zavarja a nyugodt álmot, és a csodák elvesznek, a mumus szurokfekete uralma közeledik. Ezt nem hagyhatja a Mikulás, a Húsvéti Nyuszi, a Fogtündér és a Homokember. De ők négyen már kevesek a mumus hatalma ellen.
Segítségükre érkezik egy új őrző, Dér Jankó, a vidám, a csibész, a hószünet-hozó. De Dér Jankónak előbb saját magával, a saját maga félelmeivel kell megküzdenie ahhoz, hogy igazi őrzővé váljon.
Az öt legenda talán az év legjobb meséje, sőt nem csak a gyerekeknek fog jó szórakozást nyújtani, hanem a felnőtteknek is. Így az ünnepek közeledtével különösen aktuális, mély mondanivalóval, gyermeki ártatlansággal.
Játszik a film az érzelmekkel, őszintén, így ha valami félelmetes, akkor attól tényleg meg fogunk ijedni, de mindezt finoman teszi, nem brutális arcul csapással, ha valami vidám, azon őszintén nevetünk, és ha szeretni kell, akkor könnybe lábad a szemünk.
Aki teheti, 3D-s változatban nézze, a film nem csak a történetével varázsol, hanem a képi világával is, a Homokember kidolgozottsága, a boldog álmok csodás formái külön alakot öltenek.
Aztán nehogy megcsípje orrunkat a dér!
Az öt legenda november 29.-től a mozikban.
Molnár Gábor