Levin megreformálta a horrortörténeteket, a főhős nem egy kies helyen, hanem az otthonában kell, hogy átélje a rettenetet. Klasszikust olvasni jó, még akkor is, ha már láttuk a filmet.
Az Agave Könyvek jóvoltából újra olvashatjuk a horrortörténetek egyik klasszikusát. Talán a legtöbben a filmre emlékezhetünk és be kell vallani, azért ez a történet filmben sokkal rémisztőbb, mint amit a képzeletünk magunk elé tud varázsolni a történetet olvasva.
A történet egy ideális fiatal házaspárról szól, akik álmaik bérházába költöznek, annak ellenére is, hogy Rosemary legjobb barátja felemlegeti számukra a ház rémisztő múltját. Rosemary és férje Guy, a feltörekvő színész, ennek ellenére vidáman költözködik és meglepő módon összebarátkozik az idős házaspárral, aki a szomszédban lakik.
Rosemary a férjével ellentétben hamar gyanakodni kezd. A furcsa hangok, az álmok, a szagok és a terhessége során elmúlni nem akaró fájdalom egyre inkább kétségbeejti, de nem menekül. Kitart, hiszen ártatlan és naív, hiszen sosem volt még terhes, nem tudhatja mi számit normálisnak és attól eltérőnek és ki szerethetné a legjobban, ha nem a férje.
Levin könyörtelenül viszi a nem várt végkifejlett felé az olvasót és azon kívül, hogy a hit, annak tagadása és a boszorkányság keveredik a történetben, egyszerre rémít meg mindenkit, mert a gonosz ott lehet, ahol a legkevésbé számítanánk rá.
A könyvet az akkor még feltörekvő rendező, Roman Polanski filmesítette meg, óriási sikert hozott magának és a Rosemaryt megszemélyesító Mia Farrownak is. Levin az utószóban megemlíti, hogy nem gondolta volna előre, de Polanski semmit sem változtatott a könyvön.
A történet viszont megváltoztatta a horror irodalmat, már nem csak a világtól távoli helyeken, megreccsenő gallyaktól, baglyok huhogásától, félelmetes emberi szörnyektől retteghetünk az erdő mélyén, hanem egy jólszituált bérházban is, egy olyan helyen, ahol alapesetben biztonságban kellene éreznünk magunkat, a saját otthonunkban.
Levin története nélkül valószínűleg több ma már klasszikusnak számító horrorfilmet sem nézhetnénk meg. A Rosemary gyermeke ihlette az Ómen sorozatot és Az ördögűzőt is.
Molnár Gábor