Mi lesz a világunkkal, ha a lakosság nagy része ugyanabban a betegségben szenved: nem tudnak elaludni.
Barnes bemutatkozó regényében olyan problémába fut bele a világ, amibe senki sem szeretne, hirtelen elveszítjük az alvás képességét. Nem szabad csodálkozni, de néhány nap után igen kaotikussá válik minden, közeledik a világvége és úgy válik az ember zombivá, amiben semmi természetfeletti nincs, vagyis egy, az, hogy nem tudnak aludni.
A történet fő helyszínei a kanadai Vancouver, ott él Paul, a nem túl menő író, kutató és a párja Tanya. Paul nagyban alszik, amikor megtörténik a katasztrófa, azon kevesek közé tartozik, akik tudnak aludni, de Tanya nem alszik többé, Felébredetté válik, ahogy később majd nevezik őket. Paul mesél, mesél arról, hogyan épül le körülöttük a világ, hogyan hullik szét egy normális társadalom és alakulnak ki újabb közösségek, de a mi szemünkkel nézve már borzasztó csoportosulások. Olyan emberek veszik át a vezetést, akik eddig a társadalom peremén éltek, ilyen lesz Charles is, aki korábban még félig-meddig ismerőse volt Paulnak és Tanyanak, valamint hozzájuk csapódik Zoe, az alvó, de néma kislány. Azt nem tudni miért lett néma, de nincs egyedül, azok a gyerekek, akik alvók maradtak, mind megnémultak, néma társadalom küzd, bujkál a közeli erdőben a túlélésért.
Paul az elveszett szavak gyűjtője, a könyvei az elveszett szavakról szólnak, a régmúlt történéseiről és Charles megkaparintja egyik készülő könyvének a kéziratát, ami szerinte a körülöttük kialakult világról szól. Charles, a Kék Admirális új vallást alapít és Paul lesz a messiás, a világuk meg a Nód, ahol egyszerre kavarodik a Biblia és megjelennek régi regék, vallási hiedelmek is.
Barnes egy a végzete felé szaladó társadalmat mutat be, mivel a kutatók szerint a test négy hétig bírja ki alvás nélkül, addig folyamatosan épül le, utána nincs tovább. De addig is hinni kell valamiben, reménykedni abban, hogy sikerül megtalálni az orvosságot. De egy olyan világban, ahol már nincs áram, nincs tiszta ivóvíz és semmi sem működik, nehéz életben maradni.
A könyv ezt a leépülést mutatja be és Paul küzdelmét az életben maradásért, azért, hogy életben tartsa magát és Zoet, miközben látja, hogyan omlik szét a szeretett nő, Tanya. A szerelemről, a kitartásról és arról szól a könyv, hogy még a szerelemben is egyedül vagyunk, arról, hogy milyen könnyen elveszíthetünk mindent az egyik pillanatról a másikra, ami addig az életet jelentette számunkra.
A könyvet olvasva folyamatosan a Legenda vagyok c. film képi világa és története juthat az eszünkbe, annak ellenére is, hogy ott a Will Smith által megformált Dr. Robert Neville egyedül él a világban, egyedüli társaként kutyájával, Sammel. Éjszakánként viszont előbújnak a rejtekhelyeikről a vírusfertőzéstől mutánssá váló embernek már nem mondható lények. Barnes posztapokaliptikus történetében viszont a lények folyamatosan ott vannak, mindenütt zizegnek, sosem alszanak és mindig csinálniuk kell valamit. Ennek ellenére valahogy nem sikerült igazi feszültséget vinni a történetbe, még akkor sem, ha állandóan érezzük azt, milyen elképesztő helyzetben van a főszereplő és ahhoz, hogy életben maradjon, valamilyen módon neki is alkalmazkodnia kell a környezetéhez.
Ennek ellenére megdöbbentő, hogy milyen könnyedén tudna átalakulni a társadalmunk egyetlen képességünk megváltozása miatt.
A történet megfilmesítési jogai már elkeltek, így ne lepődjünk meg, ha egyszer csak a moziban is felbukkannak az Álmatlanok és figyelhetjük, hogyan robban szét a világunk. Barnes ad egy kis ízelítőt egy olyan jövőről, amit senkinek sem kívánunk, leginkább magunknak nem.
Érdemes kiemelni a borítót is, az egészet egy nagy szemgolyó uralja, amit vérerek hálóznak be és amiből egy szinte lángban álló világ tükröződik vissza.
R.Molnár Gábor