Csurgó Csaba: Kukoricza

Mondhatnánk, hogy Petőfi Sándor János vitéze új köntösben, fantasy-sci-fi elemekkel megspékelve. De nem, ez egy teljesen önálló történet, amelyben zavaró tényezőként megjelenik a „Petőfi Sándor János vitéze” szál. Nagyszerű olvasmány a műfaj szerelmeseinek.

 

Csurgó Csaba nehéz feladatba vágta a fejszéjét, hiszen Petőfi jól ismert történetét úgy átírni, úgy ihletett nyerni belőle, hogy ne akarj állandóan arra gondolni, hogy ez másolás, nagyon nehéz. A történetnek talán ez az egyik hátulütője, hogy nagyon ki van hangsúlyozva, itt a jól ismert történet parafrázisáról van szó. Mert, ha elolvassuk a könyvet, akkor bizony ez egy nagyon más történet lett. Szerencsére egy teljesen önállóan mozgó műről van szó, így lesz egyedi, így lesz élmény a stílus szerelmeseinek. A történet ugyan követi a János vitéz eseményeit, kikacsint, Petőfinél úgy volt, nálam most meg így, de szerencsére egy teljesen saját alkotás lesz, mai, modern köntösbe bújtatva.

Jancsi valahol az ötvenes évek Magyarországára hajazó világban él, királlyal az ország élén, igazi elnyomó rendszerrel a háttérben, működik minden, mint egy diktátor által felépített társadalomban. Senki sem mondhat ellent, a király a megmentő, aki a romlás elől mentette meg az országot és tett rendet. Ráadásul gyárt magának ellenségképet is, aki ellen lehet és kell is küzdeni, ami miatt különös intézkedéseket lehet hozni, hiszen azért háborús helyzet van, jön a kutyafejű tatár.

Jancsi árva, egy kukoricaföldön találták meg csecsemőként, árvaházban nőtt föl, felnőve már albérletben lakik és próbál megélni. Mindent megtesz, hogy jól fizető állást keressen és talán az elveivel is ellentmondásba kerül, hiszen a titkosrendőrség rettegett vezetőjénél, az Ezredesnél helyezkedik el, neki kell a lánya plüssállatait nevelnie. Mert azok a plüssök különlegesek, olyan gépek, amik képesek tanulni és képesek érezni, gondolkodni.

Jancsi közben egy váratlan balesetnek köszönhetően szerelembe esik, konkrétan Ilus letaglózza egy kerékpárral, szerelem első látásra! Rózsaszín köd lebeg Jancsi szeme előtt, miközben a plüssök eltűnnek, és ha a titkosrendőrség rettegett vezetőjének egy szem lányának legféltettebb kincsei vesznek el, annak nem lehet jó vége.

Innen indul az igazi dráma, az igazi történet, a jellemfejlődés. Jancsi a legtöbb honfitársához hasonlóan, kicsit naiv és a jó királyi médiának köszönhetően elbutított, de az életéért küzd, az igazáért és leginkább a szerelméért, miközben folyamatosan bomlanak le a számára a legdurvább diktatúrát rejtő burkok és felnőve igazi hőssé válik.

A történet végig egységes, ami nem egyszerű, hiszen majdnem hétszáz oldalról van szó. Ilyen hosszan fenntartani az érdeklődést, nem egyszerű és tulajdonképpen sikerül is, annak ellenére, hogy vannak igen hosszúra nyújtott fejezetek. De ez már ízlés kérdése, mindezt lehetett volna rövidebben is megírni, de akkor talán nem lesz ennyire nyomasztó az a világ, ami ugyan fantáziába öltözött, de nagyon átérezhető, sokan átélték itt ebben az országban hasonló dolgokat.

A Kukoricza közben tele van humorral és éppen ezért néha nehéz komolyan venni azt a komor világot, amiben senyved Jancsi és az ország, vagy egyszerűen csak így lehet elviselni ezt a komor világot, ha már humor sincs, akkor mi marad?

Egy olyan hőseposzt kapunk, amely teljesen kiforgatja Petőfi alakjait, annak ellenére, hogy itt is van vitéz, meg óriás, meg Tündérvilág, de semmi sem olyan, mint amire a tündérmesék során számítanánk.

Néha kicsit túl véres, túl brutális, de aztán belegondolhatunk, hogy milyen lehet egy kínzókamrában és rájövünk, sajnos ennél akár még szörnyűbb dolgokat is ki tudnak találni az erre specializálódott szakemberek…

Főhősünk a végére igazi filmbeli hőssé válik, olyanná, aki ezer sebből vérzik, de mégis minden nehéz helyzetből kivágja magát és méltán viselheti a János vitéz nevet, de hogy milyen kacifántos és kiforgatott úton jut el idáig, ahhoz érdemes elolvasni a könyvet. Érdemes, mert jó olvasni modern és jó minőségű magyar fantasyt, amely a történet mellett elgondolkodtat, és nem csak elvarázsol.

 

R.Molnár Gábor