Benyák Zoltán: A nagy illúzió

ˆhirdetés

Ha elfelednek, meghalsz

 

 

Már a borító is önmagáért beszél, a sivatagban, vagy inkább a felhők fölött száguldó Chevyt üldöző kaszás. Itt bizony a túlvilággal, a halállal kell felvennie a versenyt Tom Pastor-nak, a negyvenéves festőművésznek, aki egy nap a túlvilágon találja magát és nem sok hiányzik hozzá, hogy végleg elvesszen, hiszen nincs, aki emlékezzen rá.

 

Ha meg elfelednek, meghalsz.

 

Tom Pastor egy utolsó feladatra készül, meg akarja találni a túlvilágon a lányát, ehhez kap segítséget Ninától, a révésztől, a fiatal lány szállítja el mindenhova az utolsó vad és álomszerű, de mégis valóságos kalandban. Egy olyan világban, ahol a múlt kavarodik a jelennel. A földrajzi helyszínek ismerősek ugyan, de úgy alakulnak, ahogy a képzeletünk játszik velünk. És tele lesz olyan szereplővel a könyv, akire még emlékeznek, mert tett valamit a világban, ami miatt még nem felejtették el, lehet az jó, de lehet rossz is…

Olyan könyv, amit érdemes az apáknak is elolvasni, egy lányos szülő, meg pláne át tudja érezni Tom Pastor szenvedéseit, nekik nem feltétlenül kell magyarázni, milyen fontos dolgot veszített el a főszereplő és miért van értelme akár az utolsó utáni pillanatban is változtatni az önsorsrontó életmódon.

Benyák Zoltán könyve egy nagy száguldás, menekülés a biztos halál elől. Fanyar humor, drámai események és érzelmes pillanatok szövik át a történetet. A szerelem, a szeretet, az odaadás nélkül nem lenne célja a főszereplőnek, az író meg tökéletesen keveri, kavarja és főzi össze Benyákosan az elveszett álmokat.

Két fő szálon fut a történet, az egyik a jelen, ahol keresi a lányát, a másik a visszaemlékezés, ahogy feltárul maga előtt is a múltja, olyan dolgokat is megismer magáról és a lányáról, amik mellett akkor elsiklott. A vég meg rohamosan közeledik, mert az idő az mindig rövid még akkor is, ha a túlvilágon egy kicsit máshogy történnek a dolgok…

 

Molnár Gábor